Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala, az UNHCR 1989 óta működik Magyarországon. A kezdeti időszakban elsősorban Magyarország kormányzatát segítette a nemzetközi menekültjoggal harmonizált nemzeti jogszabályok megalkotásában, valamint a menekültellátó infrastruktúra kiépítésében. A szervezet emellett a román és jugoszláv menekültek és menedékkérők kezelésében is támogatta az országot. Mandátumának megfelelően az UNHCR a menedékkérelmek elbírálásában is részt vett, mivel Magyarország földrajzi korlátozással csatlakozott az 1951. évi egyezményhez, nevezetesen az ország csak európai menedékkérők esetében vizsgálta, hogy teljesülnek-e a menekültstátusz kritériumai.
Miután 1998-ban hatályba lépett a földrajzi korlátozást megszüntető menedékjogi törvény, a Főbiztosság tevékenységének középpontjába a nemzeti menekültügyi jogszabályok és intézményrendszer fejlesztésének támogatása került. Az UNHCR ezután nagyobb energiát fordított a menekültügy és a migráció területén tevékenykedő kormányzati és civil szervezetek kapacitásának növelését célzó programokra.
Ma a szervezet magyarországi irodája az UNHCR Közép-Európai Regionális Képviseletének keretei között működik. A budapesti székhelyű Regionális Képviselet a térség nyolc államában fejti ki tevékenységét: Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Horvátországban, Lengyelországban, Magyarországon, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában.
Magyarországi tevékenységével az UNHCR a következő célokat kívánja megvalósítani:
- Biztosítani a menedékkérők számára a lehetőséget, hogy hozzáférjenek a biztonságos magyarországi területhez az EU külső határai mentén (a magyar – ukrán, – szerb illetve – horvát határon) és benyújthassák menedékkérelmüket,
- Elérni, hogy a befogadás és az ellátás körülményei megfeleljenek az elvárt színvonalnak úgy a befogadó állomásokon, mint a menekültellátó rendszer többi intézményében, valamint, hogy az ott tartózkodó menedékkérők és menekültek tiszteletteljes bánásmódban részesüljenek, amely figyelembe veszi az életkorukból, társadalmi nemükből és sokszínűségükből fakadó különleges szükségleteiket,
- Biztosítani a tisztességes és hatékony menekültstátusz-meghatározó eljárást, valamint azt, hogy a nemzeti jog előírásai és a menekültstátuszt megállapító hatóságok tevékenysége összhangban legyen a mérvadó nemzetközi normákkal és színvonallal,
- Megtalálni a megfelelő tartós megoldást a menekültek számára, beleértve a hatékony integrációs és áttelepítési mechanizmusok kiépítését és különösen egy olyan befogadó társadalmi légkör kialakítását, mely elveti a rasszista és xenofób megnyilvánulásokat.
Kevesen tudják, hogy az UNHCR mandátuma a menekültek és belső menekültek védelmezése és támogatása mellett kiterjed a hontalan személyek oltalmazására is. Habár Magyarországon nem élnek jelentős számban hontalanok, az UNHCR figyelemmel kíséri helyzetüket és erőfeszítéseket tesz számuk további mérséklése érdekében.
Mindezen célok elérése érdekében az UNHCR szoros kapcsolatokat ápol és együttműködik a kormányzati és civil szféra érdekelt szereplőivel. Ez az együttműködés számtalan formát ölthet, beleértve a közös projektek megvalósítását, kölcsönös oktatást és regionális tanulmányutakat, közös felméréseket és tanulmányokat, valamint közösen szervezett figyelemfelkeltő rendezvényeket. Egyes esetekben formális megállapodás is alátámasztja az együttműködést, ennek egyik kiemelkedő példája az UNHCR, a Határőrség és a Magyar Helsinki Bizottság által 2006-ban aláírt, határmegfigyelésre vonatkozó háromoldalú megállapodás.
Magyarországi tevékenységünk
Körülmények
Az UNHCR 1989-ben nyitotta meg irodáját Budapesten; Magyarország – a közép-európai államok közül elsőként – ebben az évben csatlakozott az 1951. évi menekültügyi egyezményhez. A Főbiztosság az első időszakban arra koncentrált, hogy Magyarország kormányát segítse az 1951. évi genfi egyezménnyel összhangban lévő nemzeti törvények megalkotásában, valamint az infrastruktúra kiépítésében. A szervezet emellett a román és jugoszláv menekültek és menedékkérők kezelésében is támogatta az országot. Mandátumának megfelelően az UNHCR a menedékkérelmek elbírálásában is részt vett, mivel Magyarország földrajzi korlátozással csatlakozott az 1951. évi egyezményhez, nevezetesen az ország csak európai menedékkérők esetében vizsgálta, hogy teljesülnek-e a menekültstátusz kritériumai.
Miután 1998-ban hatályba lépett a földrajzi korlátozást eltörlő menekültügyi törvény, a Főbiztosság tevékenységének középpontjába a nemzeti menekültügyi jogszabályok és intézményrendszer fejlesztésének támogatása került. Az UNHCR ezután nagyobb energiát fordított a menekültügy és a migráció területén tevékenykedő kormányzati és civil szervezetek kapacitásának növelését célzó programokra. 1997-ben a nem európai menedékkérők menekültstátuszának meghatározását átvette a Főbiztosságtól a magyar állam.
A legfrissebb adatok szerint 2011-ben 1693 menekült nyújtott be menedékkérelmet a magyar hatóságokhoz, köztük 61 kísérő nélküli vagy felnőtt hozzátartozóitól elszakított gyermek. A magyar állam 47 menedékkérőnek ítélte meg a menekültstátuszt, 109 férfi, nő és gyermek pedig valamilyen kiegészítő védelemben részesült. A legtöbb menedékkérő Afganisztánból, Koszovóból, Pakisztánból, Szíriából és Szomáliából érkezett az országba.
Projektek és tevékenységek
Magyarországon az UNHCR egy 2006 decemberében kötött háromoldalú megállapodás alapján a Határőrséggel és a Magyar Helsinki Bizottsággal együttműködve részt vesz a határellenőrzésben. Európa mind a megállapodást, mind pedig az annak nyomán létrejött együttműködést követendő gyakorlatként üdvözölte, aminek köszönhetően azóta a régió más országaiban – sőt a régión kívül is – születtek hasonló megállapodások. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a magyar állam enyhítse az országba érkező ártatlan menedékkérők őrizetbe vételére vonatkozó szigorú irányelveit és gyakorlatait.
A tisztességes és hatékony menekültügyi eljárások érdekében az UNHCR Magyarországon is lebonyolította a „Menedékkérelmi rendszerek minőségbiztosítási és értékelő mechanizmusai” (ASQAEM) projektet és a „Menekültügyi rendszerek továbbfejlesztése” projektet. A projektek során az UNHCR auditálta a menekültügyi eljárásokat és döntéshozatali folyamatokat, valamint a menekültügyi interjúkat, továbbá képzéssel és tanácsadással igyekezett segíteni a menedékkérelmek elbírálásában részt vevő döntéshozók és bírák munkáját. A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal együttműködve sikerült kidolgozni egy minőségbiztosítási kézikönyvet is. A kézikönyv belső felülvizsgálati és minőségbiztosítási mechanizmus kialakításához és működtetéséhez nyújt segítséget a nemzeti menekültügyi rendszer és eljárások folyamatos ellenőrzése és fejlesztése érdekében.
Az AGDM-stratégia keretében évente lebonyolított, az érintettek részvételével zajló felméréseken keresztül az UNHCR rendszeresen figyelemmel kíséri Magyarországon a befogadási körülményeket (pl. a menedékkérők elhelyezését). Az elmúlt években a civil szervezetek és a hatóságok közreműködésével lebonyolított AGDM-programoknak köszönhetően jelentős előrelépés történt a jogszabályi és intézményi keretrendszer, valamint a menekülteknek és menedékkérőknek nyújtott védelem és támogatás terén.
Az UNHCR rendszeres és strukturált párbeszédet folytat a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatallal, melynek során a két szervezet a menekültvédelemmel, integrációval, valamint a hontalansággal kapcsolatos kérdésköröket és problémákat vitatja meg.
Az integráció tekintetében az UNHCR ösztönzi és támogatja a kapcsolódó gazdasági, szociális, oktatási és foglalkoztatási politikák felülvizsgálatát és fejlesztését, annak érdekében, hogy a nemzetközi védelmet élvező kedvezményezettek könnyebben beilleszkedjenek a magyar társadalomba.
A hontalanság kérdéskörében az UNHCR ösztönzi és támogatja azon előírás eltörlését, mely szerint ma Magyarországon csak azok vehetnek részt hontalanság megállapítását célzó eljárásban, akik törvényesen tartózkodnak az országban. Az eljárás, amelyet még 2007-ben dolgozott ki a magyar állam konkrét védelmi mechanizmusokkal együtt, követendő gyakorlatnak számít nemzetközi viszonylatban. Ennek ellenére szükséges a nemzeti törvények és gyakorlatok módosítása a hontalanná válás megelőzése és a hontalanok számának csökkentése, ezen keresztül pedig a hontalanság eseteinek csökkentéséről szóló 1961. évi ENSZ-egyezmény követelményeinek teljesítése érdekében.
A Főbiztosság köztájékoztatási tevékenységének középpontjában az áll, hogy különböző médiaorgánumokon és az interneten keresztül felhívja a magyar társadalom figyelmét a menekültek és menedékkérők nehéz helyzetére, azokra az okokra, amelyek otthonuk elhagyására késztetik ezeket az embereket, valamint a menekültek beilleszkedéssel kapcsolatos szükségleteire. A szervezet további célja az elmúlt években felerősödött idegengyűlölet elleni küzdelem.