A szerény kezdetektől a globális humanitárius szerepvállalásig
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága a II. világháború után jött létre azzal a céllal, hogy az otthonaikat a háború során elhagyni kényszerült európaiak számára segítséget nyújtson. Az 1950. december 14-én alakult szervezet mandátuma eredetileg mindössze három évre szólt.
Ám a menekültek kérdését nem sikerült rendezni ez idő alatt. Az UNHCR 1956-ban került szembe az első komolyabb menekülthelyzettel, amikor a szovjet csapatok által vérbe fojtott magyar forradalom után tömegesen menekültek külföldre a magyarok. Soha nem merült fel annak gondolata, hogy nincs szükség az UNHCR munkájára.
Az elkövetkező évek során a kényszervándorlás egyre inkább globális jelenséggé vált. Az 1960-as években Afrika dekolonizációját követően megindult a menekülők kivándorlása, amely az első volt a kontinens azon válsághelyzetei sorában, amelyek szükségessé tették az UNHCR beavatkozását. Az 1970-es és 80-as években a Főbiztosságnak Ázsiában és Latin-Amerikában kellett segítséget nyújtania az otthonukat elhagyni kényszerülőknek. A 20. század végére Afrikában és – bezárva a kört – Európában alakult ki újabb menekültválság, utóbbi esetben a balkáni háborúk kapcsán.
A 21. század elején az UNHCR az afrikai kontinensen – például a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Szomáliában –, valamint Ázsiában – főleg az immár 30 éve fennálló afganisztáni helyzet kapcsán – vett részt súlyos menekülthelyzetek megoldásában. Az évek során a Főbiztosság gyakran nyújtott segítségét olyan embereknek is, akiknek konfliktus vagy erőszak miatt országukon belül kellett új otthont találniuk. A szervezet egyik kevésbé látványos tevékenysége a gyakran figyelmen kívül hagyott hontalanok számára nyújtott segítség. A probléma milliókat érint, akik mind ki vannak téve annak a veszélynek, hogy mivel egyik nemzetnek sem állampolgárai, megtagadják tőlük az alapvető jogokat. A világ egyes részein – például Afrikában és Latin-Amerikában – az UNHCR 1951. évi regionális mandátumát a regionális menekültvédelmi intézkedésekről kötött megállapodások erősítik meg.
Az európai menekültek megsegítéséért végzett rendkívüli munkájának elismeréseképpen 1954-ben az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága megkapta a Nobel-békedíjat. Negyedszázaddal később, 1981-ben az UNHCR újra elnyerte a díjat globális menekültsegítő tevékenységéért, különös tekintettel arra, hogy működése során számos politikai akadályt kellett és kell leküzdenie.
Alapításakor a Főbiztosságnak mindössze 34 munkatársa volt, mára ez a szám 7680-ra nőtt. Az országos és nemzetközi tevékenységet végző munkatársak többsége terepen dolgozik. A szervezet több mint 125 országban 414 irodát működtet. Az UNHCR tevékenysége mintegy 70,8 millió embert érint, közülük 25,9 millió menekült, 41,3 millió belső menekült (saját országán belül otthonát elhagyni kényszerült személy), 2,9 millió hazatérő, 1,2 millió hontalan, és több mint 3,5 millió menedékkérő. Működésének első évében az UNHCR 300 000 dollárból gazdálkodott, 2018-ban a szervezet működésének éves költségvetése megközelítette a 3,5 milliárd dollárt.
2003 decemberében az ENSZ Közgyűlése úgy határozott, hogy a Főbiztosságnak a továbbiakban nem kell néhány évente megújítania mandátumát. Az UNHCR 2010-ben ünnepelte fennállásának 60. évfordulóját, és várhatóan sokáig szükség lesz még az általa nyújtott, rendkívül értékes humanitárius segítségre.