2012-05-16
BUDAPEST, 2012. május 16. (UNHCR) – Msztyiszlav Rosztropovicsot, a néhai orosz csellóművészt 1978-ban fosztották meg állampolgárságától, és azt csupán 1990-ben nyerte vissza. Ennek ellenére, nemzetközi hírneve ezek alatt az évek alatt is töretlenül tovább nőtt, és ahol csak koncertezett, közönsége elragadtatással ünnepelte.
Vele ellentétben azonban a legtöbb hontalan névtelen és elfeledett ember.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) becslése szerint világszerte mintegy 12 millióan élnek állampolgárság nélkül.
A hontalanok a világ legsebezhetőbb emberei közé tartoznak: egyetlen országnak sem a polgárai, nem tudják igazolni személyazonosságukat, és nem élhetnek alapvető jogaik sorával, így például nem anyakönyveztethetik újszülött gyermeküket, nem köthetnek hivatalosan házasságot, nem dolgozhatnak legálisan, nem utazhatnak szabadon, és saját otthonuk nem lehet a tulajdonukban.
Greg Constantine amerikai fotográfus „Hazátlanul” (Nowhere People) című fekete-fehér fotókiállítása emberi arcot kíván adni ennek a globális problémának és ráirányítani a figyelmet a világ hontalanjainak sorsára, megpróbáltatásaira.
A budapesti Művészetek Palotájában látható díjnyertes felvételek olyan családok mindennapjait mutatják be, akiknek a hontalanság következtében nyomornegyedekben, napi 1 dollárnál kevesebből kell élniük, és olyan gyerek életét, akiknek nem adatik meg, hogy iskolába járjanak, mert négy-öt éves korukban munkába kell állniuk, hogy a napi megélhetésre valót előteremtsék.
A fotóművész Greg Constantine az elmúlt hét év során hontalan közösségek sorát örökítette meg Bangladestől, Mianmaron, Nepálon és Malajzián át Sri Lankáig, és az UNHCR-rel együttműködve 2008 óta dokumentálja képein a hontalanság emberi drámáját Ukrajnában, Kenyában és Elefántcsontparton.
Hontalansághoz számos ok vezethet, így például az országok egymásnak ellentmondó állampolgársági törvényei, a diszkriminatív házassági törvények, a születéskor elmaradó anyakönyvezés, vagy például ha a függetlenségét kikiáltó ország egyes etnikai, nyelvi vagy vallási kisebbségi csoportokat kizár az állampolgárság lehetőségéből.
A 90-es évek elején, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia szétesésekor Közép- és Kelet-Európában is emberek ezrei maradtak állampolgárság nélkül. Ezeknek az eseteknek a többsége mára ugyan már rendeződött, azonban még mindig számos olyan, a szomszédos országokból, vagy távolabbról érkező van, aki állampolgárság nélkül, hazátlanul éli életét, vagy az a veszély fenyegeti, hogy hontalanná válik.
A legutóbbi adatok szerint Lengyelországban és Szlovákiában közel ezer embernek nincs semmilyen állampolgársága. Szlovéniában pedig, ahol az ország 1992-es függetlenné válását követően emberek ezreit törölték a népesség-nyilvántartásból, mintegy négyezer lakosnak még mindig nem tisztázott az állampolgársága.
Magyarország egyike a világ azon maroknyi országának, amelyek nem csak csatlakoztak a hontalanok jogállásáról szóló 1954. évi és a hontalanság csökkentéséről szóló 1961. évi ENSZ-egyezményhez, hanem egy olyan jogi eljárást is kidolgoztak, amely révén hivatalos hontalan státust biztosítanak azoknak, akiket egyetlen ország sem ismer el állampolgárának. Azonban még vannak hiányosságok, a mindennapok során ugyanis az elismert hontalanok gyakran ütköznek nehézségekbe, amikor alapvető jogaikkal szeretnének élni, vagy alapvető szolgáltatásokat igénybe venni, s hontalan státuszukat sokszor még a közhivatalokban is tanácstalanság fogadja.
Greg Constantine világjáró fotókiállítása a világ számos nagyvárosában megfordult már, köztük New Yorkban, Kijevben, Londonban, Nairobiban, Hongkongban és Belgrádban.
A „Hazátlanul” Budapesten 2012. május 16 – 31. között tekinthető meg a Művészetek Palotájában, a Fesztivál téren, a magyar Belügyminisztérium és az UNHCR közös szervezésében. A belépés ingyenes.
Hegedűs Éva és Simon Ernő, Budapest
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
