Miközben tele a lelkük aggodalommal az otthoni háború miatt, egy csapat ukrán menekült Magyarországon új módszereket talál a mentális egészsége megőrzésére
A kilencéves Maria teljesen összetört, amikor családja az év elején elmenekült az ukrajnai háború elől, és neki el kellett hagynia szeretett kutyáját, Sarikot. Ma viszont Maria és néhány további ukrán menekült gyerek egy budapesti közösségi központban egy derült pillanatokkal teli terápiás foglalkozáson vesz részt Noirral, az érzelmi terápiás kutyussal.
Maria különleges gondoskodást igényel, és a beszéd terén is nehézségekkel küzd, de az arcán látható öröm szavak nélkül is mindent elmond, miközben a szelíd fekete border collie-t simogatja.
„Noir kifejezetten arra van kiképezve, hogy megnyugtassa a gyerekeket” – mondja Ádány Tímea, a kutya gazdája a Next Step nevű civil szervezettől, amelyet Magyarországon élő menekültek alapítottak. Az állatterápia egyike azoknak a feszültségcsökkentést szolgáló lehetőségeknek, amelyeket a Fővárosi Önkormányzat, az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) által közösen működtetett Budapest Helps! Információs és Közösségi Központ kínál.
„A kutyával való együttlét annyira jót tesz Mariának” – mondja a kislány édesanyja, Ljudmyla, aki augusztusban érkezett Magyarországra két lányával a közép-ukrajnai Vinnicja régióból. – „Soha nem gondoltuk volna, hogy a mi életünkben kitör ez a háború. Próbáljuk tartani magunkat. Nem könnyű.”
Ahogy a háború immár a tizedik hónapjába lép, a pszichoterapeuták aggódnak a menekültek mentális egészségéért és jólétéért, annál is inkább, mert sokan közülük elszakítva élnek a szeretteiktől, esetleg gyászolnak is, és mindannyian bizonytalansággal telve néznek a jövőbe.
A Cordelia Alapítvány egy, az UNHCR partnereként működő, traumák áldozatainak mentális és pszichoszociális támogatást nyújtó civil szervezet, amelynek terapeutái országszerte járják a menekültszállásokat, és már több mint 400 olyan menekültnek segítettek, akik különböző fokú depressziótól vagy szorongástól szenvednek.
„Az elején nem igazán találkoztunk a frontvonalból érkező emberekkel. Így az ő traumájuk leginkább az volt, hogy átélték a veszély fenyegetését. Ám a háború előrehaladtával egyre többen érkeztek a tényleges harcok régióiból, és a beszámolóik letaglózóak voltak – családtagok, barátok elvesztéséről beszéltek, felfoghatatlan fizikai traumákról, vagy arról, hogy állandó bizonytalanságban és egzisztenciális félelemben éltek” – mondja Dr. Hárdi Lilla pszichiáter, a Cordelia Alapítvány orvosigazgatója.
Az ajánlott kezelések között megtalálható az egyéni vagy a csoportos terápia, valamint a kreatív és fizikai tevékenységek egyaránt.
Magyarország a háború legelső napjaitól megnyitotta határait az Ukrajnából érkező menekültek százezrei előtt, és máig több mint 32 ezren folyamodtak ideiglenes védelemért, azaz menedékes státuszért, ami lehetővé teszi a számukra, hogy hosszabb távon Magyarországon maradjanak. Az UNHCR azonnali sürgősségi segélyt nyújtott a téli időszakban, valamint tájékoztatást biztosított az olyan alapvető szolgáltatásokról, mint az egészségügyi ellátás és a jogi segítségnyújtás.
Magyarországon az ENSZ menekültügyi szervezete a partnereivel együttműködve azon dolgozik, hogy az anyagi segítségen túlmutató szolgáltatásokat nyújtson, beleértve azoknak a lehetőségeknek a megszervezését, amelyek révén enyhíteni lehet a menekültek traumáját. A Budapest Segít! közösségi központot jelenleg hetente körülbelül 200 ember keresi fel, ám az érdeklődés nő, ahogy egyre több tevékenységgel bővül a kínálat a bölcsődei foglalkozástól a nyelvórákig, a jógáig, sőt még egy ukrán kórusig is.
Az UNHCR oldaláról mindezt Julia Morozova koordinálja, aki annak idején az ukrajnai Dnyipro régióban rendezvényszervező volt, mielőtt márciusban menekültként ő is Budapestre érkezett.
„Amint valakinek tető van a feje felett, akkor az önmegvalósítás magasabb szintjére akar emelkedni” – mondja Julia. – „Jó, hogy mi, ukránok meg tudjuk szervezni és össze tudjuk fogni magunkat, tudunk kapaszkodni a gyökereinkbe, beszélhetünk a saját nyelvünkön, új barátokat találhatunk és kölcsönösen támogathatjuk egymást.”
„Nagyon úgy néz ki, hogy most lesz egy kutyánk!”
Eközben a másik szobában Noirral, a támogató kutyával a tetőfokára hágott a kezdeti visszafogott hangulat. Miután a gyerekek megszokták Noirt, Tímea, a gondozója arra biztatja őket, hogy játsszanak a különlegesen kiképzett collie-val, vegyék rá, hogy kekszért cserébe cirkuszi trükköket csináljon.
A szülők pedig figyelik őket, és megkönnyebbülten látják, hogy a gyermekeik hosszú idő óta először boldogok. Az odesszai Margarita nézi, ahogy lánya, a 11 éves Julia nevetve szaladgál Noirral.
„Vicces” – mondja Margarita. – „Mi teljesen macskabolondok vagyunk: két cicust hoztunk magunkkal Ukrajnából. Mégis, amióta csak Budapestre jöttünk, Julia folyamatosan azt hajtogatja, hogy kutyát akar. Talán azért, mert még nincsenek itt barátai. Nagyon úgy néz ki, hogy most lesz egy kutyánk!”
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren