„Ha van egy kerted és bejárhatsz egy könyvtárba, mi másra vágyhatnál még?” – teszi fel a kérdést Budapest egyik külső kerületében lévő otthona kertjében Omar Sharifullah a bimbózó bazsarózsák és a bőséges termést ígérő diófa tövében ülve. A tanár végzettségű fiatalember, aki az afganisztáni háború elől menekült el, nem csupán békére lelt Magyarországon, hanem egy sor lehetőségre is, hogy fejlessze önmagát.
S minden menekült számára legalább ilyen fontos, hogy biztosítani tudják a megélhetésüket az új hazájukban – márpedig Omarnak ez is sikerült.
Omar odavan a kislányáért, Anahitáért - Fotó: © UNHCR/ Balla Zsolt
Omar számára a családi otthonuk kertje a béke és a nyugalom szigete - Fotó: © UNHCR/ Balla Zsolt
Omar és a felesége, Milena sok időt és energiát fektetnek a közelmúltban útjára bocsátott családi vállalkozás fejlesztésébe - Fotó: © UNHCR/ Balla Zsolt
A vállalkozó szellemű és az internet világában is otthonosan mozgó 31 éves fiatalember egy online üzleti portál tulajdonosa, amely nem csupán neki és a családjának biztosít jövedelmet, hanem számos tradicionális kézműves mestert is támogat vele a hazájában, Afganisztánban.
„Mindaz a rengeteg erőszak után, aminek Afganisztánban a szemtanúja voltam, csak arra vágytam, hogy újra összerakjam az életemet és valami pozitívba kezdjek” – mondja Omar. – „Magyarország nem okozott csalódást, én pedig minden megteszek, hogy hozzátegyem a magamét az itt élőkéhez.”
Azért került a tálibok célkeresztjébe, mert kulturális tanácsadóként az amerikai hadseregnek dolgozott.
Omar a kelet-afganisztáni Khost városából menekült Magyarországra. Négy nyelven beszél folyékonyan – ezek a fárszi, az urdu, az angol, és természetesen a saját anyanyelve, a pastu. Tanárképző szakon végzett a Paktia Egyetemen, majd posztgraduális szinten nyelvészetet tanított férfiaknak és nőknek egyaránt egy közösségi oktatási központban Kabulban.
Talán közrejátszott a nők oktatásamelletti elkötelezettsége is, ám nyilván sokkal inkább azért került a tálibok célkeresztjébe, mert kulturális tanácsadóként az amerikai hadseregnek dolgozott. „Fizikailag megfenyegettek” – emlékszik vissza Omar.
A családja sürgette, hogy meneküljön. „Azt mondták, »nem akarjuk egy nap azt hallani a hírekben, hogy téged megöltek. Menj valahová, ahol biztonságban vagy, és tanulj tovább. Ha biztonságban leszel, azzal többet segíthetsz a hazádnak, mint azzal, ha itt maradsz.«
Omar az édesanyját, két nővérét és az egyik bátyját hagyta otthon Afganisztánban, amikor 2015-ben szárazföldi úton egyedül megérkezett Magyarországra. Azonnal menedékjogot kért, és rövidesen meg is kapta a nemzetközi védelmet.
Omar és a családja békében és nyugalomban élnek Budapesten - Fotó: © UNHCR/ Balla Zsolt
„Ha van egy kerted és bejárhatsz egy könyvtárba, mi másra vágyhatnál még?” – ez a sok szörnyűséget látott Omar életfilozófiája - Fotó: © UNHCR/ Balla Zsolt
Anahita magyarul és angolul is beszél, de érti a pastu nyelvet is - Fotó: © UNHCR/ Balla Zsolt
Miért választotta Magyarországot? Az ország közismert a szigorú határőrizeti és migrációs politikájáról, így a legtöbb menekült, aki a területére lépett, amint tehette, tovább is állt. Omar azonban többet tudott Magyarországról másoknál.
„Tudtam, hogy Magyarországnak az a híre, hogy itt elismerik a tudást, és azt is, hogy a történelme hasonlít Afganisztánéra” – mondja Omar arra utalva, hogy Magyarország komoly tényező a tudományok terén, illetve, hogy közös élménye a két országnak az idegen hatalmak általi megszállás.
A külföldieknek általában komoly kihívást jelentő magyar nyelv akadálya lehet ugyan a beilleszkedésnek, Omar viszont azt mondja, ő „bizonyos szintig” megtanult magyarul. Ebben persze jócskán segített neki, hogy rátalált a magyar feleségére, Milenára, , akivel van egy kislányuk is, a két és fél éves Anahita.
„A legfontosabb dolog, amit megtanultam Omar révén, hogy nekünk itt Európában borzasztó jó dolgunk van. Én igyekszem soha nem panaszkodni, és azzal a szemlélettel tekinteni az életemre, hogy minden nap egy ajándék.”
Milena is otthonosan mozog a nyelvek világában, beszél kínaiul, arabul, németül és angolul. Amikor először találkoztak, akkor is éppen tolmácsként vett részt Omar egyik megbeszélésén. A kislányuk Anahita Ratebzad után kapta a nevét – az ország történelmében ő volt az első nő, aki komoly szerepet tölthetett be a kormányzatban, előbbi oktatási miniszter, majd 1980 és 1986 között az államfő helyettese volt.
„Amikor ilyen történeteket hall az ember, mint Omaré” – mondja Milena –, „hogy neki miket kellett átélnie, akkor óhatatlanul mindenki átértékeli a saját életét. Talán a legfontosabb dolog, amit megtanultam Omar révén, hogy nekünk itt Európában borzasztó jó dolgunk van. Én igyekszem soha nem panaszkodni, és azzal a szemlélettel tekinteni az életemre, hogy minden nap egy ajándék.”
Amikor Omar Magyarországra érkezése után arra került a sor, hogy munkát keressen, hamar feltalálta magát, és rövid időn belül tisztes adófizető polgárrá vált. Tulajdonosa lett egy apró gyorsétteremnek az egyik budapesti metróállomáson, majd alig néhány hónappal később már projekt asszisztensként dolgozott a Közép-európai Egyetemen (CEU). Tisztességesen fizető állás volt, amelyet az EU finanszírozott, és amely arról szólt, hogy a kutatókat kellett a különböző témakörökben végzett kutatási projektjeikben segítenie.
Egyúttal Omarnak sikerült a legtöbbet kihoznia a maga számár a CEU könyvtárából. „Az volt a kedvenc helyem” – mondja. Alighanem jó okkal, hiszen az idén megszerezte az MA diplomáját az Egyesült Királyságban a University of Leicester egyetemen. A diplomamunkája, amit a távolból, Magyarországról írt, az afganisztáni konfliktus tágabb geopolitikai összefüggéseibe enged betekintést.
Miután a CEU Magyarországon politikai nyomás alá került, a közelmúltban a legtöbb részlegét Budapestről Bécsbe költöztette. Amikor ez megtörtént, illetve ezzel a lépéssel párhuzamosan a COVID-19 világjárvány is beütött, Omar munkaszerződését felmondták.
Ám Omar és Milena gyorsan átlátták, hogy a jövő az interneten él, így az elmúlt egy évben elindították az OrientGift nevű vállalkozásukat, amely Afganisztánban kézzel készített luxuscikkeket árul a műértőknek Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában. A forgalmuk mára elérte a dollárezres nagyságrendet.
Ezzel az üzlettel párhuzamosan Omar egy online oktatási tanácsadó céget is üzemeltet, amely a nyugati egyetemeknek és az afganisztáni diákoknak segít egymásra találni. S ha ennyi nem volna elég, hamarosan online órákat fog adni a Khostban, azaz a szülővárosában található Zayed Sejk Egyetemen arról, hogy hogyan kell tudományos írásokat írni.
Miként számos afgán, Omar is aggódik amiatt, hogy mit hoz a jövő. „Bízunk benne, hogy a nemzetközi közösség nem hagy minket magunkra” – mondja. – „A fiatalabb generáció nem akarja feladni a szabadságát, a szólásszabadságot és a tanuláshoz való jogot.”
Az online oktatás szerinte az egyik lehetőség, amellyel megkerülhetők az esetleges szigorítások.
S Omarnak van is egy álma a jövőről – egy kert békéje és egy könyvtár kínálta lehetőségek mind a 38 millió ember számára a régóta szenvedő hazájában.
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
