Magyarország a maga szigorú menekültpolitikájával nem tűnik éppen a legbarátságosabb új otthonnak egy menekült számára. Ám az iráni David Sarvarimanesh remekül beilleszkedett az országban, ma pedig már büszke magyar állampolgár.
A 30 éves, teheráni születésű David 2020. február 6-án kapta meg a magyar állampolgárságot. „Rendkívüli érzés volt” – idézi fel. – „Aznap újra megszülettem. Sosem felejtem el azt a napot.”
David birkózó bajnok volt, és ez a tény döntő szerepet játszott abban, hogy milyen rövid utat kellett bejárnia, amíg menekültből kevesebb mint öt év alatt teljes jogú magyar állampolgár lett. Miközben azt látja, hogy számtalan más sorstársa szerte Európában még mindig azért küzd, hogy megkapja a menekült státust, az ő jövője biztonságban van, köszönhetően annak, hogy egykor úgy döntött, Magyarországon marad.
David a káposztásmegyeri Aquaworld Resort vizimentőjeként dolgozik főállásban ©UNHCR/Balla Zsolt
A birkózás egyszerre szenvedély és hobbi David számára. Jelenleg a Vasasban edz, Wöller Gergővel (b) ©UNHCR/Balla Zsolt
Esténként David a Vasas edzésein gyakorolja Iránból hozott birkózótudását ©UNHCR/Balla Zsolt
Annak idején David vallási okok miatt hagyta maga mögött a családját Iránban és vállalta a menekültsorsot. „Nem vagyok vallásos” – mondja erről.
Amikor 2015-ben Magyarországra érkezett, amint a rendőrség rátalált, a debreceni befogadó állomásra szállították. „Vannak rokonaim Németországban, azt terveztem, hogy odáig utazom” – meséli David. – „Debrecenben viszont megértettem, hogy a menekültekre vonatkozóan léteznek szabályok, többek között abban az országban kell maradniuk, ahol először biztonságra találtak, így hát én úgy döntöttem, követem a szabályokat. Úgy éreztem, Magyarország alighanem megfelelő hely lesz a számomra, és jó életem lehet itt. A Németországban élő nagybátyám pedig szintén bátorította ezt a döntésemet.”
„Sosem rekesztették ki, és soha senki nem kezelte őt másként, mint a többieket” mondja Dávid edzője, Wöller Gergő
Az élet a debreceni befogadó állomáson nem volt fenékig tejfel, David azonban azt mondta magának, mindez csak átmeneti, és kihozta az ott töltött hónapokból is a legjobbat. Ami a leginkább segítette, hogy Debrecenben megtalálja a helyét, az az volt, amikor rátalált egy helyi birkózó közösségre. Még otthon, Iránban országos birkózó bajnok volt a saját súlycsoportjában, és mindig is a birkózás volt az élete.
Amikor Debrecenbe érkezett, nem beszélt sem angolul, sem magyarul, a Facebook és a Google Translate segítségével mégis sikerült egyes egyedül rábukkannia a debreceni birkózó klubra, és el is kezdett velük edzeni. „A barátaim lettek, szinte a családom” – emlékszik vissza.
Miközben arra várt, hogy a menedékkérelmét elbírálják, Davidot egy nap Debrecenből a szerb határ közelében lévő Nagyfára költöztették, egy sátrakból és konténerekből álló ideiglenes befogadó állomásra. Szerencséjére csupán egy hónapot töltött ott, akkor ugyanis a magyar birkózó „családja” érte ment, és vállalva érte a felelősséget elvitte őt Nagyfáról.
A tábori lét helyett egy falusi házban kapott szállást. Lett egy magyar barátnője, egy egyházi kötődésű segélyszervezetből pedig barátai is lettek, ők segítettek neki angolul tanulni, illetve ők kezdték el bevezetni a magyar nyelvbe is. Majd 2016-ban egy szegedi bíró megadta neki a menekült státust, amely biztosította, hogy tíz évig Magyarországon maradhatott.
©UNHCR/Balla Zsolt
©UNHCR/Balla Zsolt
©UNHCR/Balla Zsolt
©UNHCR/Balla Zsolt
Ez után a fővárosba utazott, hogy ott edzzen tovább, olykor egyenesen a magyar nemzeti válogatottal. Budapesten a Vasashoz került, ahol, mint az edzője, a 37 esztendős Wöller Gergely felidézi, az első naptól szívesen fogadták.
„Sosem rekesztették ki, és soha senki nem kezelte őt másként, mint a többieket” – mondja Wöller. – „David birkózó. Bárki, aki ide lejön hozzánk és fellép a birkózó szőnyegre, a családunk tagjává válik. A sportnak nincs köze a politikához, a kettőt soha nem szabad összekeverni. Davidot nagyon szívesen és örömmel fogadtuk.”
„Azt mondták, a munkában magyarul kell beszélnem, mire azt feleltem, »adják nekem az állást, és megtanulok magyarul«
A birkózással párhuzamosan David először egy helyi iráni étteremben dolgozott. Amint meghallotta azonban, hogy van egy életmentő-úszómesteri állás az újpesti Aquaworldben, rögtön lecsapott a lehetőségre. Még Iránból volt életmentői tapasztalata, így kézenfekvő volt a döntés.
„Az állásinterjún angolul beszéltem” – meséli David. – „Azt mondták, a munkában magyarul kell beszélnem, mire azt feleltem, »adják nekem az állást, és megtanulok magyarul«. Ráadásul messze is laktam, a város túloldalán. Megkérdezték, hogyan fogok olyan messziről időben beérni a munkába. Azt válaszoltam, »ha nekem adják az állást, a közelbe költözöm«”.
Megkapta az állást – ennek már három éve –, és alig néhány héten belül át is költözött. Azóta pedig mindmáig folyamatosan magánál hord egy jegyzetfüzetet, a saját magyar szótárát, hiszen szünet nélkül azon dolgozik, hogy tökéletesítse a magyartudását. Ami pedig a munkaadóit illeti, az Aquaworld fizette a képzését, amely során az életmentésre vonatkozó EU-előírásokat megtanulta.
David sikerének titka az elszántsága és a sármja. Egy ponton még az a lehetőség is felcsillant előtte, hogy birkózóként helyet kap a Menekült Olimpiai Csapatban a 2020-as tokiói játékokon. Ám nem csupán az olimpiát halasztották el a koronavírus járvány miatt, hanem David is kiesett a szóba jöhető menekült jelöltek közül, amikor magyar állampolgárságért folyamodott.
Mind a Magyar Birkózó Szövetség, mind saját klubja, a Vasas hivatalos levélben támogatta David állampolgársági kérelmét.
Hogy teljesítse a követelményeket, 2018-ban visszaült az iskolapadba, hogy megszerezze a magyar nyolcadik osztálynak megfelelő végzettségről szóló papírokat.
„Ismerem a honfoglaló magyar törzseket, akik 896-ban ideérkeztek, és Mátyást királyt is, tudom, mi volt az Osztrák-Magyar Monarchia, és tudok az 1956-os forradalomról is” – sorolja, mi mindent tanult meg a magyar történelemről, hogy sikerrel vehesse az állampolgársági követelményeket.
„Ma pedig magyar állampolgár vagyok” – mondja. – „Az állampolgárság jobb mint bármilyen olimpiai érem. Biztonságban vagyok, ahogyan az egész előttem álló életem is, és szabadon utazhatok bárhová Európában. Ez megfizethetetlen.”
Mindennek a tetejébe ugyanabban a hónapban, amikor megkapta az állampolgárságot, szambo szakágban érmet szerzett első nemzetközi versenyén, a Magyar Grand Prix 2020-on. „Egy orosz lett bajnok, de én nyertem meg az ezüstöt Magyarországnak” – mondja. – „Büszke voltam rá, hogy ott állhatok a dobogón a magyar zászló alatt, hiszen ez az ország olyan sokat tett értem.”
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
