2008-08-02
Budapest, 2008. augusztus 1. – Szerdán verekedés tört ki a debreceni menekülttábor lakói között. Egy héttel korábban a bicskei befogadóállomás néhány státuszos menekült lakója demonstrációt tartott az UNHCR (ENSZ Menekültügyi Főbiztosság) budapesti irodája előtt, hogy így fejezze ki: elégedetlen a táborban kapott segítséggel. Lloyd Dakin, az UNHCR közép-európai regionális képviselője szerint ez nem meglepő.
„Ezek az események rávilágítanak: a kormányzati megszorító intézkedések miatti szűkös anyagi forrásokból és csökkentett személyzettel a befogadóállomások csak korlátozottan képesek ellátni a menedékkérők és menekültek igényeit. Az UNHCR már több ízben rámutatott ezekre a problémákra, és figyelmezetetett, hogy az elégtelen finanszírozás problémákhoz vezet. Hosszú távon feszültségeket és dühöt válthat ki, amely a szerdai verekedéshez hasonló módokon törhet a felszínre,” – vélekedik Dakin.
Gondot okoz, ha kevés a személyzet
Július 30-án verekedés tört ki két menedékkérő csoport között egy apróság – az internetszoba használata – miatt. A verekedés eldurvult, amikor kések és egyéb, házilag barkácsolt kardok kerültek elő. Az erőszakot végül csak a rendőrség tudta megfékezni, a résztvevők közül 13-an megsérültek, négy személyt előállítottak.
Dakin szerint a debreceni eset jól jellemzi az általános helyzetet. „A táborlakók többsége egyedülálló férfi, aki tétlenül tölti a napjait a befogadóállomáson. Kevés lehetőségük van arra, hogy elfoglalják magukat, így nem csoda, ha fokozottan feszültté válnak.”
Az UNHCR regionális képviselője rámutatott: a Debrecenben élő 400 menedékkérőre csupán négy szociális munkás jut, akik maguk is nehezen birkóznak meg a helyzetükkel. „Ha a mostanihoz hasonló jelentéktelen ügy miatt így elszabadultak az indulatok, az azt mutatja, hogy sokkal több és nagyobb probléma van a táborban” – vélekedik Dakin.
Számos problémát kellene kezelni
Számos komoly problémára derült fény annak következtében, hogy az UNHCR folyamatosan ellenőrzi a menekülteket befogadó állomásokat, magyarázza Dakin. „A menedékkérők túl nehezen férnek hozzá az egészségügyi ellátáshoz. Nagyon kevés a havi zsebpénzük, és nem jogosultak arra, hogy munkát vállaljanak, hogy a keresetükből fedezzék a hétköznapi szükségleteiket, és például buszbérletet, telefonkártyát, vagy a gyerekeiknek édességet vegyenek. A befogadóállomásokon kapott étel mennyisége és minősége gyakran nem megfelelő, különösen, ami a kismamák, gyermekek, idősek vagy krónikus betegek táplálását illeti.”
A problémák egy részéhez jobb finanszírozás kellene, más részük viszont hatékonyabb kommunikációval, és a tábor dolgozói és lakói közötti jobb együttműködéssel is orvosolható lenne.
Dakin szerint nem létezik olcsó megoldás
Az UNHCR közép-európai ellenőrző látogatásainak tapasztalatait évről évre regionális jelentés formájában is közzéteszi. A legfrissebb dokumentum („Menekültlét – A menekültek és menedékkérők tapasztalata a közép-európai életről”) angol nyelven letölthető itt.
A jelentést az UNHCR megosztotta az illetékesekkel, és számos megbeszélés során és hivatalos levelek útján felhívta a döntéshozók figyelmét arra, hogy a menekültügyi rendszer alulfinanszírozása olyan megtakarítás, amely végül többletkiadásokhoz vezet. „Nem létezik olcsó megoldás” – mondja Dakin.
Az UNHCR többször is aggodalmának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a magyar menekültügyi rendszer működése túlságosan az Európai Menekültügyi Alaptól (EMA) kapott pályázati pénzektől függ. Ezekből finanszíroznak ugyanis sok olyan tételt, amely az alapellátások körébe tartozik, mint például bizonyos oktatási vagy egészségügyi feladatok, vagy a szociális munkások bére. „Az alapellátást azonban állami forrásból kellene fedezni, hogy fenntartható legyen,” – mondja Dakin. „Az EMA-források hosszú távon bizonytalanok, gyakran késve folyósítják őket, így a menekültek alapellátása veszélybe kerül.”
Az UNHCR szintén aggodalommal tapasztalja, hogy egyes, a menekültügyben jártas civil szervezetek kivonulnak a menekültellátásból, és más, stabilabb finanszírozású területeken kezdenek tevékenykedni. Ennek oka, hogy az EMÁ-tól kapott pénzek kifizetése rendszerint késedelmes, és túlzottan bonyolult adminisztratív terheket ró rájuk.
A menekültek védelme forog kockán
Az UNHCR figyelmeztet: a szűkös források nem csupán a menekültek hétköznapjait befolyásolják, hanem alapvető jogaikat is hátrányosan érintik. „Sok panaszt hallunk arra, hogy rossz a tolmácsolás minősége a menekültügyi eljárásban. Ha pedig a kérelmezők nem tudnak megfelelően kommunikálni az ügyintézőjükkel, az a kérelmükkel kapcsolatos döntésre is közvetlen hatással van. – világít rá Dakin.
„Ha pedig a státuszos menekültek nem vehetnek részt megfelelő színvonalú magyar nyelvi képzésben és nem kapnak segítséget az integrációhoz, sem lehetőségük, sem kedvük nem lesz a magyarországi beilleszkedéshez” – teszi hozzá az UNHCR regionális képviselője. Dakin szerint mindez ördögi körhöz vezet, hiszen a közelmúlt menekülttábori konfliktusai, valamint a sikertelen menekültintegrációs esetek rontják a menekültek és menedékkérők megítélését Magyarországon, és csökkentik a magyar társadalom pozitív hozzáállását a kérdéshez.”
Az elmúlt években Magyarország rendkívül sokat tett azért, hogy megfelelő menedékjogi törvényeket és menekültügyi infrastruktúrát hozzon létre. Az UNHCR regionális képviselője szerint a feladat most az, hogy mindezek jobban működjenek. „Ehhez pedig politikai akarat és megfelelő finanszírozás szükséges.” – jelentette ki Lloyd Dakin.
Írta Melita H. SunjicUNHCR Budapest
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
