2007-07-07
POSTOJNA, Szlovénia, 2007. július 7. (UNHCR) – A foci közelebb hozza egymáshoz az embereket, még az idegenek között is megtöri a jeget – állapítja meg Jeremy, a gambiai menedékkérő és futballista.* „A futball kultúrát formál” – teszi hozzá a fiatalember, aki jelenleg a dél-nyugat szlovéniai Postojna városkában lévő idegenrendészeti fogda lakója.
Jeremy egy 24 tagú gambiai labdarúgó-csoport tagjaival együtt folyamodott menekültstátuszért, amikor nyolc hónappal ezelőtt bemelegítő edzőtáborban vett részt Szlovéniában. A belügyminisztérium az év elején elutasította kérelmüket, de Jeremy és három társa ellene szegült a kitoloncolásnak és az országban maradt, ezért most őrizetben vannak.
A szlovén Legfelsőbb Bíróság hétfőn jóváhagyta kitoloncolásukat, amely általános felháborodást váltott ki. Labdarúgók, sportrajongók, újságírók, értelmiségiek, humanitárius segítők emelték fel szavukat a négy gambiai érdekében. Kampányukhoz tegnap sikerült megnyerni Janez Drnovsek szlovén elnök támogatását.
A jelenlegi nagy érdeklődéssel élesen szemben áll az, milyen csekély nyilvánosságot kapott az év elején az ország menekültügyi jogszabályainak jelentős változása. Most azonban az újságírók kezdik megkérdőjelezni a menedékjogi eljárást, a menedékkérők és menekültek kezelését.
Jeremy és társa, Tim* úgy gondolja, hogy a vasárnap Berlinben befejeződő világbajnokság, amelyen Franciaország és Olaszország játszik döntő mérkőzést, nagyban hozzásegítette őket a nyilvánosság rokonszenvének megnyeréséhez. „A Domzale szeretné, ha náluk játszanánk. Látták, hogy az afrikai csapatok mennyire jól teljesítettek ezen a világbajnokságon. Ezért most nagyobb megbecsülést kapunk” – mondta Tim, Szlovénia egyik vezető futballklubjára utalva.
Más európai országokban az afrikai menekült és menedékkérő focistáknak többet kellett küzdeni elfogadtatásukért. Gibril Deen, aki Gambiából tanulni érkezett Magyarországra évekkel ezelőtt, a budapesti Afrika Csillagai (African Stars) csapat vezetője. A csapat főleg menekültekből és menedékkérőkből áll.
„Az elején nem volt könnyű. A magyarok nagyon negatívan viszonyultak az afrikaiakhoz. Amikor egy fekete játékos megszerezte a labdát, banánt dobáltak a pályára, és majmokról énekeltek” – meséli Deen, aki 1994-ben hozta létre a klubot.
Mára az African Stars a magyar futballvilág elfogadott szereplője lett. A csapat tagjai a világ minden tájáról érkeznek. Több mint 100 menedékkérő és menekült játszott már a csapatban, amely néhány héten belül Olaszországba készül az Antirasszista Világkupára.
A dél-szlovákiai Gabcikovo (Bős), ahol az ország egyik legnagyobb menekülteket befogadó központja működik, kezdetben szintén ellenségesen fogadta az idegeneket. A futball és a világbajnokság azonban segített elsimítani az ellentéteket a menedékkérők és a helyi lakosság között.
Az afrikai és Grúziából érkezett fociőrült menekültek létrehoztak egy csapatot, és hamarosan találtak rokon lelkeket a helyiek között is. Június 20-án a Menekültek Világnapján tornát rendeztek a menedékkérők, gabcikovói lakosok és a bevándorlási hivatal munkatársai részvételével. A grúzok még helybéli edzőt is kerestek maguknak.
Szlovéniában a 19 éves Serge Abanda szintén a futballnak köszönheti szerencséjét. „Az igazi focista nem a bőr színét nézi, hanem a képességeket” – mondja az afrikai futballcsillag, aki több évvel ezelőtt, drámai körülmények között érkezett Kamerunból.
Érkezésekor még kiskorú volt, így gyámja segítségével vett részt a menekültelismerési eljárásban, és végül humanitárius státuszt kapott. Kedvtelésből kezdett focizni, de hamar kiderült, született tehetség, és ezzel nagy fordulatot vett az élete.
Serge ma a Domzale profi játékosa, és úgy érzi, teljesen beilleszkedett. „A többi futballista a barátom. Én pedig egy vagyok közülük. Együtt járunk szórakozni, és jól érezzük magunkat. Ami nekünk a legfontosabb, az a foci” – mondja és hozzáteszi: „Itt megtaláltam a magam békéjét és ebben segített a futball”.
Írta: Melita H. SunjicPostojna, Szlovénia*A neveket megváltoztattuk
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
