2007-09-06
BUDAPEST, 2007. szeptember 6. (UNHCR) – Az EU keleti határán számos államban jelenleg zajlik a menedékjogi törvények módosítása, hogy azok megfeleljenek az EU tagállamok egységes menedékjogi törvénykezésének. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága igyekszik biztosítani, hogy a követendő nemzetközi jogi normák és gyakorlatok beépüljenek az új törvényekbe.
Az UNHCR tapasztalatai szerint azonban ez nem minden esetben történik meg. Az EU menekültügyi irányelveit sokszor szelektív módon ültetik át a nemzeti jogba, azzal a céllal, hogy korlátozzák a menekültek nemzetközi védelmét.
Az EU irányelvek nemzeti jogba való átültetése különböző stádiumban van az egyes államokban: Szlovákiában 2007. január 1-jén hatályba lépett az új menedékjogi törvény, amelynek azonban további módosításai várhatók. A sorban Magyarország következik: a Magyar Országgyűlés a nyári szünet előtti utolsó ülésén fogadta el az új törvényt, amely 2008. január 1-jén lép hatályba. Szlovéniában a Parlament októberben fogja megtárgyalni a kormány által korábban benyújtott törvénytervezetet. Lengyelországban is több hónapja folynak a törvénymódosítás előkészületei, és a törvénytervezet már a Parlament elé került. A törvény elfogadását azonban akadályozhatja, hogy a Parlament őszre előre hozott választásokat írt ki.
Lloyd Dakin, az UNHCR budapesti regionális képviselője a menekültekkel kapcsolatban ellentmondásos tendenciákat tapasztalt: miközben a régió országait az idegenektől való félelem jellemzi, az öregedő társadalmak és a gazdasági növekedés miatt szükségük lenne arra, hogy megnyissák a munkaerőpiacot a külföldiek, így a menekültek előtt.
„Előfordul, hogy egyes országok korlátozó jellegű szabályozással igyekeznek megnehezíteni, hogy a menedékkérők menekült státuszt kapjanak. A menedékkérők és menekültek számára ugyanakkor a munkaerő iránti növekvő kereslet lehetővé tenné, hogy dolgozzanak és tevékeny életet éljenek. Reményeink szerint ez a beilleszkedésüket is segítené.”
Az UNHCR felhívta a kormányok figyelmét, hogy a törvénytervezek megszövegezésének kezdeti szakaszától lehetőség van az UNHCR szakértőivel való konzultációra, illetve az UNHCR szaktudásának hasznosítására.
Az UNHCR-nek hivatalosan megküldött törvénytervezeteket tanulmányozzák a szervezet regionális és genfi jogi szakértői, majd írásos értékelést illetve ajánlásokat fogalmaznak meg. Ezeket az UNHCR megtárgyalja a kormányokkal, amelyek végül döntenek a törvény szövegéről.
Szlovákia: a zavaros történetek is lehetnek igazakA szlovák kormány szorosan együttműködött az UNHCR-rel a törvénytervezet elkészítésében és a szövegbe beépítette az UNHCR számos javaslatát. Az új törvény hatályba lépése után néhány hónappal az UNHCR már tapasztalt néhány kedvező változást.
A kiegészítő védelem státuszának bevezetése sok esetben hasznos megoldásnak bizonyult, a segítségével rendezni lehetett például a Szlovákiában élő iraki menedékkérők többségének helyzetét.
Szintén előrelépést jelent, hogy Szlovákia megnyitotta munkaerőpiacát a kiegészítő védelemben részesített személyek, illetve az egy évnél régebb óta az országban tartózkodó menedékkérők előtt. Ennek következtében sokan már munkát is találtak, és ki tudtak költözni az állam által működtetett befogadóállomásokról.
Az EU irányelveinek átültetése még nem fejeződött be, jelenleg is zajlik a soron következő törvénymódosítások előkészítése. Az UNHCR jogászait aggasztja, hogy a módosítások között számos olyan javaslat is szerepel, ami formálisan lehetővé tenné, hogy egy menedékjogi kérelmet elfogadhatatlannak vagy nyilvánvalóan megalapozatlannak minősítsenek.
A végleges módosítási javaslat szerint nem kellene teljes körű menekültügyi eljárást lefolytatni abban az esetben, ha a menedékjogi kérelmet „túl későn” adták be, illetve ha a menedékkérő „összefüggéstelen, hiányos vagy ellentmondó” információkat közölt a hatósággal.
Az UNHCR azonban rámutatott: számos oka lehet annak, ha egy menedékkérő története zavarosnak tűnik. Lehet, hogy az illetőnek nyelvi problémái vannak, vagy súlyos traumát szenvedett el, esetleg kulturális vagy társadalmi különbségek, illetve a hatóságokkal kapcsolatos, otthonról hozott félelme akadályozza abban, hogy összefüggően beszéljen. A releváns tények összegyűjtése és az ellentmondások vagy félreértések kiküszöbölése nem egyedül a menedékkérő felelőssége, ebben a hatóságnak is nagy szerepe van.
„Az UNHCR reméli, hogy a végleges törvénytervezetben e kitételek már javított formában fognak szerepelni. Attól, hogy egy menekült története nehezen érthető, még lehet igaz” – vélekedik Dakin.
Magyarország: Élelem csak a jó magaviseletűeknek?Az új magyar törvény számos kedvező változást hoz a nemzetközi védelem alatt álló személyeknek. Az UNHCR üdvözli, hogy létrejött a kiegészítő védelem kategóriája azoknak a számára, akik nem jogosultak menekült státuszra, de humanitárius vagy emberi jogi okokból mégsem küldhetők vissza a hazájukba. Ami a munkavállalást, az egészségügyi és szociális ellátást, vagy az oktatást illeti, a jövőben a kiegészítő védelem alatt álló személyek lényegében ugyanolyan jogokkal rendelkeznek majd, mint a menekültek.
Szintén kedvező változás várható a menedékkérők fogva tartása terén. Szemben a korábbi évek gyakorlatával, ami akár egy évig terjedő fogva tartást is lehetővé tett, az új törvény értelmében a fogva tartás nem lehet hosszabb néhány napnál.
Van azonban néhány kedvezőtlen változás is. Az új törvény lehetővé teszi a védelem megvonását azoktól a menedékkérőktől, akik hamis útiokmánnyal érkeznek. Az UNHCR felhívta a kormány figyelmét, hogy a menedékkérőknek sokszor nincs más lehetőségük, mint az, hogy hamis okmányokat használjanak a meneküléshez. Nem szabad automatikusan a menedékkéréssel való visszaélésnek tekinteni azt, ha egy kérelmező a saját országában nem tudott eredeti útiokmányt beszerezni.
Az UNHCR másik aggálya abból ered, hogy lehetséges lesz a szállás, élelem és ruházat megtagadása azoktól a menedékkérőktől, akik súlyosan megsértik a lakóhelyükül szolgáló befogadóállomás szabályait. „Helytelen magaviseletet” azonban számos ok kiválthat, s ezeket figyelembe kell venni. A problémáknak nem az a jó megoldása, ha megvonják a menedékkérőktől a lakhatást és az ellátást. Az UNHCR az ilyen bánásmódot megalázónak és veszélyesnek tartja, különösen akkor, ha ez gyermekes családokat vagy speciális szükségletekkel rendelkező személyeket érint.
Szlovéniában a legtöbb menedékkérőt fogva tartják?Szlovéniában az új menedékjogi törvény az elmúlt két évben már a második nagy horderejű, menekültügyeket érintő szabályozás. Az UNHCR-t egyik törvény esetében sem vonták be a törvényalkotási folyamatba, a szóban forgó szövegek véleményezésére rövid határidőket kapott, és számos aggasztó kitételt talált a törvénytervezetekben.
Az új törvény egyik legproblematikusabb eleme, hogy korlátozás nélkül lehetővé teszi a teljes körű menedékjogi eljárás helyettesítését a gyorsított eljárással. Nemzetközi jogi normák szerint azonban ilyen rövidített eljárásokat csak olyan esetben lenne szabad alkalmazni, amikor a kérelmező vissza akar élni a menedékjoggal, vagyis kérelme nyilvánvalóan megalapozatlan.
Ennek ellenére a szlovén menedékjogi törvény a „nyilvánvalóan megalapozott” kérelmeken, valamint a kísérő nélküli kiskorúak és a speciális szükségletekkel rendelkező menedékkérők kérelmein kívül minden esetben lehetővé teszi a gyorsított eljárás lefolytatását. Emiatt a menedékkérőknek csupán kis része jut majd hozzá ahhoz, hogy ügyét teljes körűen kivizsgálják.
Formálisan megvan a lehetőség, hogy egy menedékkérő fellebbezzen a gyorsított eljárásban meghozott negatív döntés ellen. Ez alatt az idő alatt azonban a hatóságok visszaküldhetik őt a származási országába, meg sem várva a fellebbezésével kapcsolatos végeredményt. Az UNHCR ezt különösen aggasztónak tartja, mivel tapasztalatai szerint Szlovéniában a menedékkérők jelentős része csupán a fellebbezés után kap menekült státuszt.
Szintén aggodalomra ad okot az új törvényben, hogy lehetővé tenné a menedékkérők széles körű fogva tartását. A törvényjavaslat szerint a gyorsított eljárásban részt vevő menedékkérők mozgását korlátozni lehetne. E két kitétel együttesen a menedékkérők nagy többségének fogva tartását eredményezhetné, amely szöges ellentétben állna a nemzetközi jogi normákkal.
Az üldözés elől való menekülés nem bűn. A menedékkérőket így aztán nem lenne szabad olyan bánásmódnak kitenni, amit a társadalom általában bűnözők esetében alkalmaz.
„A törvényjavaslatot még nem szavazták meg Szlovániában,” – mondja Lloyd Dakin regionális képviselő – „az UNHCR pedig mindent el fog követni, hogy a Parlament kijavítsa a benne levő hibákat.”
Munkalehetőség a lengyelországi menedékkérőknekAz UNHCR és a lengyel hatóságok jól együttműködtek az EU irányelvek nemzeti jogba való átültetése érdekében. A végleges szöveg, amely néhány hónappal ezelőtt került a Parlament elé, az UNHCR több javaslatát is tartalmazta. A kedvező fejlemények közé sorolható, hogy a kiegészítő védelemben részesülő személyek részt vehetnek integrációs programokban. Jogosultak lesznek lakhatási támogatásra és lengyel nyelvtanfolyamokon való részvételre.
Szintén pozitív fejlemény, hogy a menedékkérők fogva tartása tekintetében a törvénytervezet teljes mértékben az UNHCR ajánlásaira épül.
Aggályos viszont, hogy a menedékkérők bizonyos kategóriái kizárhatóak lennének a személyes meghallgatásból a menekültügyi eljárás során.
A koalíciós válság eredményeképpen a nagy lengyel pártok előre hozott választásokat írtak ki ez év őszére, s ez elhalaszthatja a menedékjogi törvény megszavazását. Egyelőre bizonytalan, hogy milyen hatással lesznek ezek a fejlemények a törvény végleges szövegére.
A varsói Munkaügyi és Szociális Minisztérium egy nemrégiben módosított rendelete ugyanakkor jelentősen leegyszerűsíti bizonyos külföldiek számára a munkavállalást. Az UNHCR bízik benne, hogy ennek eredményeképpen több menedékkérő és kiegészítő védelem alatt álló személy vállalhat majd munkát Lengyelországban.
Az UNHCR támogatja a magasabb szintű jogi normákatAz UNHCR vezető regionális jogi szakértője, Leonard Zulu szorosan együttműködik a régió államaival az EU irányelvek átültetésében. „Az UNHCR általában véve üdvözli a harmonizációt,” – vélekedik Zulu. Azonban, egy kedvezőtlen tendenciára is felhívja a figyelmet: „Az EU irányelvekből a kormányok a lehető legalacsonyabb szintű menekültügyi normákat ültetik át a hazai jogba, és úgy érvelnek, hogy ezzel is tökéletesen megfelelnek az EU követelményeinek.”
„Az UNHCR ezért aztán felhívja a kormányok figyelmét, hogy az EU szabályainak átültetése során megvan lehetőségük arra, hogy megőrizzenek vagy bevezessenek olyan normákat, amelyek magasabb szintet képviselnek, mint az abszolút minimum.” – vélekedik Zulu.
Melita H. Sunjic, Budapest
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
