2012-04-17
BUDAPEST, 2012. április 17. (UNHCR) – „Az iraki családok nem piknikezni jönnek Európába – tárta szét karját a kétgyermekes iraki apa, Abdulrahman Hassan –, hanem egy olyan helyre van szükségük, ahol biztonságban élhetnek, és biztosítani tudják gyermekeik számára a jövőt.”
Az iraki családfő szerint a jövő a tanulásban van, ezért legfőbb célja, hogy gyermekei elvégezzék az iskolát, és tisztességes munkát találjanak új hazájukban, Magyarországon. Családjával 2007-ben menekültek el Bagdadból, miután iszlám szélsőségesek szíriai katolikus templomukat másodszorra is lebombázták.
A 48 éves Hassan otthon, Irakban, saját üzletet vezetett. Új hazájában azonban magyar nyelvtudás és a helyi kultúra és ügyintézés ismerete nélkül számos nehézséggel szembesült, mikor – mezőgazdasági közgazdász és teológus diplomájával – munkát keresett. Most egy kis gyros-büfében dolgozik, Budapest egyik forgalmas sétálóutcájában. Munkaidő után azonban egy éven keresztül az újonnan érkező menekült családoknak segített, hogy kiigazodjanak a magyar oktatási és adminisztrációs rendszerben. Arabra tolmácsolt és tanácsokat adott az iraki és magyar oktatási különbségekről, elvárásokról, a magyar kultúráról.
„Tudom, hogy az ideérkező menekült családok és gyerekeik min mennek keresztül, és úgy éreztem, tudok nekik segíteni” – meséli Hassan tört magyarsággal, miért döntött úgy 2010-ben, hogy szociális munkásként csatlakozik a Magyarországi Református Egyház Menekültmissziójának Iskolai Integrációs Programjához.
Hassan így próbált segíteni a programnak, amely az ő gyermekeit is támogatta két évvel korábban az első iskolai lépésekben és a beilleszkedésben, röviddel azután, hogy megkapták a menekültstátuszt. A tizenhárom éves Rita és a kilencéves Moheb 2008 óta folyamatosan részt vesz a programban. Az integrációs program segített szüleiknek az iskola kiválasztásában, nekik pedig a magyar tanulásban és a tantárgyakkal való felzárkózásban. Emellett havi BKV-bérletet és menzai étkezést kaptak, és közösségi programokat szerveztek számukra.
Hassan szerint a program nélkül gyermekeinek nem lett volna esélye a jó oktatásra és később a tisztességes munkahelyre. „Az is lehet, hogy vissza kellene menniük Irakba, ami nem biztonságos számukra” – mondta.
A Menekültmisszió 2006-ban indított Iskolai Integrációs Programja mintegy fél tucat fővárosi iskolában segíti a menekült diákokat és szüleiket, köztük a Benkő István Református Általános Iskolában és Gimnáziumban, ahová Hassan gyermekei is járnak. A program könyvek és tanszerek mellett orvosi ellátást, és szükség esetén kollégiumi helyet biztosít, szociális munkásai pedig a különböző lelki problémák kezelésében, az iskolai életbe történő beilleszkedésben, a felnőtt életre való felkészülésben segítenek.
Kanizsai-Nagy Dóra, a Menekültmisszió vezetőjének tapasztalatai szerint az iskolák gyakran elutasítják a menekült diákok felvételét arra hivatkozva, hogy már túlterheltek. „Sokkal könnyebb meggyőzni az iskola vezetését arról, hogy vegye fel az iskolaköteles-korú menekült diákot, ha látják, hogy egy egész program áll majd mögötte” – mondta Kanizsai-Nagy. Hozzátette, a program részeként a tanárok tudatosságát is szeretnék növelni, mert az interkulturális oktatás még mindig nagyon kedvezőtlen Magyarországon.
A Menekültmisszió a programot az Európai Menekültügyi Alap pályázati forrásából finanszírozza, amelyből így évente mintegy 35-40 menekült diákot tudnak felvenni. 2011-ben azonban nem kaptak támogatást az EU-s alapból, így villámgyorsan mozgósítaniuk kellett külföldi kapcsolataikat, hogy folytatni tudják a programot.
„Egy gyereknek nem lehet azt mondani, hogy holnaptól nem tudunk vele tovább tanulni” – mondta Kanizsai-Nagy Dóra. „A menekült diákoknak különösen nagy szükségük van a stabil és hosszú távú támogatásra, beiskolázástól érettségiig” – tette hozzá.
Bár 2012-ben újra kaptak támogatást a Menekültügyi Alapból, Kanizsai-Nagy Dóra és Hassan úgy vélik, ennél kiszámíthatóbb és tartósabb finanszírozásra van szükség. Több tanárra lenne szükség, hogy több diákot és hosszabb ideig tudjanak támogatni.
Hassan lánya, Rita most 17 éves és a jövő évi érettségire készül. „Sajnos nincs elég alkalom és idő, hogy leüljön a tanárral. Úgyhogy más megoldást kell keresnem” – mondta Hassan.
Az iskolai integrációs program az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának Életkor, társadalmi nem és sokszínűség (AGDM) című éves jelentései szerint jó gyakorlatnak számít, és a fenntarthatóság érdekében szükség van a folyamatos finanszírozásra. „Nem szabad, hogy a menekültek integrációjában kulcsfontosságú programok projekt-alapon, a pályázati támogatástól függve működjenek, mert ez épp a fenntarthatóságot veszélyezteti” – mondta Puskás Zsuzsanna, a Főbiztosság Közép-Európai Regionális Képviseletének integrációs munkatársa.
Hassan álma, hogy egyszer újra lássa szüleit és hét testvérét, akik közül néhányan Észak-Irakban találtak egy időre menedéket.
„Addig is remélem, hogy Ritának és Mohebnek jó jövője lesz itt, és egy napon majd újra együtt lehet a teljes család” – válaszolta a távolba meredve.
Hegedűs Éva, Budapest
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
