Azzal, hogy a Közép-európai Egyetem felfüggesztette Open Learning Initiative című programját, kivételes lehetőségtől estek el a menekültek, hogy továbbtanulhassanak és a tehetségüknek megfelelően járuljanak hozzá új hazájuk fejlődéséhez.
Az iráni menekült John Chitgaran emberi jogokból szerzett diplomát a Közép-európai Egyetem OLIve programja segítségével © UNHCR/Balla Zsolt
Nemzetközi kapcsolatok, politológia, közpolitika, üzleti tanulmányok – csupán néhány azok közül a tárgyak közül, amelyeket a budapesti székhelyű Közép-európai Egyetem (CEU) Oplen Learning Initiative, azaz OLIve elnevezésű programja kínált a diákjainak. Ám a programot, amelynek lehetőséget biztosított az Európában élő menekültek és menedékkérők számára, hogy részt vegyenek a felsőoktatásban, az egyetem napokkal az ez év őszi szemeszter kezdete előtt egyszer csak felfüggesztette. A lépés közvetlen kiváltó okai azok az új magyar törvények voltak, amelyek egyebek között különadókkal sújtják a bevándorlókat segítő szervezeteket.
„Ez a program rengeteget segített nekünk. Külön-külön minden egyes hallgató személyére volt szabva, függően attól, hogy személy szerint neki milyen oktatásra volt szüksége” – mondja a 35 éves Kutaiba Al Hussein, a program egy volt diákja Szíriából.
Első végzettségét Kutaiba jogból szerezte még a hazájában. A CEU-n ezek után üzleti jogból megszerezte az MA fokozatot. Miután a könyörtelenül lerombolt Aleppót maga mögött hagyva menekültként Magyarországra érkezett, rögtön az induló évben, 2015-ben csatlakozott az OLIve programhoz, amelyben annak a lehetőségét látta, hogy az majd segít neki beilleszkedni a magyar társadalomba.
„Nagyon intenzív volt, ugyanakkor lenyűgöző is. Ez a program nem egyszerűen csak egy iskola volt. Segített nekem megérteni a magyarországi jogrendszert és egy csomó más dolgot, amit ismernem kellett ahhoz, hogy sikeresen működhessek az új hazámban” – mondja a fiatalember.
Pakisztánban, ahol élt a családjával, Ibrar Hussain Mirzainak afgán menekültként veszélyes lett volna egyetemre járni © UNHCR/Stiller Ákos
Ibrar Hussain Mirzai a CEU-tól visszakapta az érzést, hogy ő is a társadalom része © UNHCR/Stiller Ákos
John Chitgaran már a második regényét írja, hogy elmondhassa a világnak, milyen nehéz és embert próbáló a menekült sors © UNHCR/Balla Zsolt
Kutaiba Al Hussein a CEU elvégzése után most egy ügyvédiu irodában távközlési műszaki ügyekkel foglalkozik © UNHCR/Balla Zsolt
Az oktatásnak kulcsszerepe van a menekültek integrációjában. Pontosan ez motiválta az OLIve alapító igazgatóját, Prem Kumar Rajaramot, aki a menekültválság kellős közepén hozta létre a programot, akkor, amikor százezrek lépték át éppen a magyar határt, hogy továbbutazzanak Nyugat-Európa felé.
Néhányan közülük azonban Magyarországon maradtak, mindenekelőtt nekik nyújtott reményt az egyetem új programja, amelynek oktatói közül sokan önkéntes alapon, ingyen tanították a menekülteket.
Az elmúlt két évben azonban a Közép-európai Egyetem mindinkább a budapesti kormányzat támadásainak célkeresztjébe került. A különadók pedig lehetetlenné tették a program folytatását. Így alig három évi működés után és nagyjából ötven végzett diákkal a háta mögött, a kezdeményezés kénytelen volt behúzni a fékeket.
A 19 éves afgán menekült, Ibrar Hussain Mirzai a program hétvégi óráinak volt a hallgatója, amelyek a felsőoktatás kapujában álló diákokat készítették fel az egyetemi tanulmányokra. Lelkesen beszél arról, mit adott neki a CEU által kínált lehetőség.
„Nem csupán egy kivételes lehetőség volt arra, hogy angolul tanuljunk, és gyakoroljuk a nyelvet. Legalább ugyanannyira azokról az emberekről is szólt, akikkel ott találkozhattunk.”
Ibrar 2015-ben hagyta maga mögött Pakisztánt, miután ott elvégezte a középiskolát. Afgán menekült családja a hazara kisebbséghez tartozik, és az üldöztetéstől tartva döntöttek úgy, hogy a fiú ne egy helyi egyetemen próbálja meg folytatni a tanulmányait. Két évig volt úton, mielőtt Magyarországon biztonságba jutott. A gyötrelmes út emlékeit máig hordozza a lelkében, de a CEU segített neki tovább lépni.
„Bármilyen lehetőség érdekelt, csak hogy folytathassa a tanulmányaimat. Korábban el voltam veszve, senkihez nem fordulhattam. Ám amint az OLIve program hallgatója lettem, azt éreztem, hogy a társadalomnak is újra a részévé váltam” – mondja az afgán fiatalember.
Egy másik végzett diák, a 35 éves iráni John Chitgaran azt emeli ki, mennyire inspiráló volt számára a program.
„Elképesztő volt látni, ahogyan mindenki hozzátett valamit a beszélgetéshez” – idézi fel. – „Tisztán emlékszem egy vitára az osztályban arról, hogy milyen módon függenek össze egymással az emberi jogok és az emberiesség.”
A tanulmányainak köszönhetően John Chitgaran sikeresen lediplomázott emberi jogokból. Az interneten Escape form Paradise (Szökés a Paradicsomból) címmel megjelentetett egy regényt, és miközben egy kávézóban dolgozik, hogy fizetni tudja a számláit, már írja a második könyvét.
A történetei, amelyekben keveredik a valóság és a fikció, a menekültként megélt élményeiből táplálkoznak. „Író szeretnék lenni. Azért akarok írni, hogy segítsek más menekülteknek elmondani a történetüket, hogy elmondjam a világnak, milyen nehéz is menekültnek lenni” – avat be az álmaiba a jövőjéről.
Ami Kutaibát illeti, ő egy gyakorlatiasabb utat választott, és most egy ügyvédi irodában dolgozik, ahol jobbára távközléshez és műszaki kérdésekhez kapcsolódó ügyekkel foglalkozik. „Nem pont erről álmodtam kisgyerekként” – ismeri el. – „Viszont a műszaki jog rendkívül fontos, és az elkövetkező években egyértelműen nagy igény lesz rá.”
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
