2005-11-01
BUDAPEST, 2005. november 1. (UNHCR) – Azitát megkínozták, kitaszították, megszégyenítették, és talán még írni sem tud, de hihetetlen akaratereje van. Ezért tudott eljutni Magyarországra, ahol a hazájában nőként elszenvedett erőszak és társadalmi kitaszítottság miatt, valamint az ottani hatóságok passzivitására hivatkozva menedékjogot kapott.
Amikor Azita [ez nem a valódi neve] több évi szenvedés után végre Magyarországra érkezett, nem is tudta, mit jelent a menekültügyi eljárás. Egyszerűen csak egy békés helyet keresett magának. Magyarországon panaszát megalapozottak tekintették és számára menekült státuszt biztosítottak, ezzel a magyar menekültügyi hatóság csatlakozott ahhoz az egyre bővülő körhöz, amely a családon belüli erőszakot speciálisan a női nemet érintő üldöztetésnek tekinti.
Az intézkedést üdvözölte az ENSZ Menekültügyi Szervezete: „Ez a döntés bizonyítja, hogy az ENSZ 1951. évi menekültegyezménye 1. cikkének menekült definíciója rugalmas és a mai napig aktuális” – mondta Lloyd Dakin, az UNHCR magyarországi regionális képviselője. „Örömmel látjuk, hogy egyre gyakrabban ismerik el, hogy a nemi alapú bántalmazás/üldöztetés az 1951. évi egyezmény hatáskörébe tartozik”.
Korábban a menekült definíciót hagyományosan férfi-szemszögből értelmezték, ezért számos, tipikusan nőket érintő üldöztetési forma észrevétlen maradt. Az elmúlt évtized során azonban sokat változott a menekültek társadalmi/nemi szerepeire vonatkozó felfogás – s ezt a folyamatot az UNHCR jogi tanácsadással és képzéssel, illetve speciális irányelvek kiadásával támogatta. Mára általánosan elfogadottá vált, hogy a menekült definíció átfogó értelmezésekor figyelembe kell venni a menekültek nemét – s az Európai Unió legutóbbi jogalkotó munkája ugyancsak ezt az elvet tükrözi.
Az ENSZ 1951. évi menekültegyezménye értelmében menekült az a személy, aki országa elhagyására kényszerül faji, vallási, nemzetiségi hovatartozása, adott társadalmi csoporthoz tartozása, vagy politikai véleménye miatti üldöztetéstől való megalapozott félelme miatt. Bár a menekült definíció kifejezetten nem tér ki a nem kérdésére, általánosan elfogadott, hogy ez előidézhet üldözést, illetve befolyásolhatja az üldöztetés módját, okát, vagy az elszenvedett sérelmet.
A nemi alapú kérelmeket az üldöztetés számos formája esetében elismerhetik, beleértve a nemi erőszakot, családon belüli erőszakot, kényszerített abortuszt vagy sterilizációt, a női nemi szervek megcsonkítását, a társadalmi erkölcs szabályainak megszegéséért elszenvedett büntetést, a hozománnyal kapcsolatos erőszakot, kényszer- és gyermekházasságot, a becsületsértéssel kapcsolatos bűncselekményeket és a leánykereskedelmet.
Azitát egy nála háromszor idősebb férfihoz adták feleségül 13 éves korában – még mielőtt bármit megtudott volna a szexuális kapcsolatokról. „A szexnek az erőszakon kívül semmilyen más formáját nem ismertem” – meséli Debrecenben, a menekülteket befogadó állomáson.
A lány azonnal teherbe esett, és fiatal kora miatt kis híján belehalt a szülésbe. Több mint három hónapot töltött kórházban, majd visszatért férjéhez, ahol az erőszak és mindennapos bántalmazás tovább folytatódott. Bár orvosai óva intették attól, hogy 18 éves kora előtt újabb terhességet vállaljon, Azitát a férje szinte azonnal újból teherbe ejtette. 18 éves korára már háromgyerekes anya volt, és később még további három gyermeke született.
Hetedik terhessége idején, amikor 25 éves volt, a férje akkorát rúgott bele, hogy súlyosan megsérült és elvetélt. Amikor kiderült, hogy egész életére meddővé vált, a férje elvitte a gyermekeiket, kidobta őt a házból és elvált tőle.
Azitára még az eddiginél is rosszabb sors várt: „A mi társadalmunkban az elvált asszonynak nincs becsülete” – mondja. Utcára került, és dolgoznia kellett, hogy valami ennivalóhoz jusson, és legalább egy-két éjszakára fedél legyen a feje felett. „A nagybátyáim ott éltek abban a faluban, de az ő házukban sem tölthettem többet egy-két napnál, a feleségük nem engedte. Miközben mindenki azzal vádolt, hogy eldobtam a gyermekeimet, majd’ meghaltam a vágyakozástól utánuk. Inkább újra eltűrtem volna az ütéseket, csak hogy a fiaimmal és lányaimmal együtt lehessek.”
Azita évekig élt a társadalom perifériájára szorulva mindenfajta védelem nélkül. Egyetlen remény éltette: hogy egyszer eljuthat a testvéreihez Finnországba. Végül embercsempészekkel került kapcsolatba, akik megígérték, hogy odaviszik. A testvérei segítségével és az általa összegyűjtött kis pénzzel végre sikerült elhagynia az országot. Azt hitte, hogy Finnországba viszik, de az embercsempészek egyszerűen kirakták Magyarországon, és minden segítség nélkül magára hagyták.Azita elmondja: itt lefolytatták vele a menekültügyi eljárást, amit nem is értett igazán, egyszerűen csak bízott Istenben és azoknak az embereknek a jóságában, akik a debreceni befogadó központban körülvették.
Dr. Garamvölgyi Ágnes, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal menekültügyi igazgatója szerint „sokan vannak olyanok, akiket bizonyos társadalmi csoportba tartozásuk miatt tekintünk menekültnek. Azita azért kapott menedékjogot, mert egy bizonyos társadalmi csoporthoz tartozása, vagyis női mivolta miatt üldözték. Efelől semmi kétségünk nem volt. Az ő esete azonban, aki családon belüli erőszak miatt kényszerült elhagyni hazáját (a Közel-Keletet) – valóban egyedinek tekinthető”.
Sok országban elfogadják, hogy a nők, vagy a nők egy szűkebb csoportja olyan társadalmi csoportba tartozik, amely az 1951. évi egyezmény hatálya alá tartozik. Ugyanakkor viszonylag kevés esetben ismerik el menekültként a súlyos családi erőszak áldozatául esett nőket. Argentína, Ausztrália, Kanada, Írország, Románia, Spanyolország, az Egyesült Királyság, és most már Magyarország is menedékjogot biztosít az ilyen erőszak áldozatainak.
Ugyanakkor nem minden erőszakot elszenvedő nő jogosult automatikusan menekültstátuszra.Minden egyes esetet átfogóan, az adott kulturális és politikai összefüggéseket figyelembe véve kell megvizsgálni. Mennyire súlyos és mennyire állandósult az üldözés vagy bántalmazás? Ha a bántalmazástól való félelem megalapozott, úgy az egyezményben meghatározott indokok közül melyekhez kapcsolható? Milyen védelmet biztosít az áldozatnak saját hazájában a törvény és a gyakorlat? Nyilvánvalóan tolerálják-e az üldözést a hatóságok? A hatóságok nem tudnak, vagy nem akarnak védelmet nyújtani? Találhat-e a nő biztonságot valahol másutt saját országán belül?Azita esetében megállapítható volt, hogy a súlyos és állandó bántalmazástól való félelme megalapozott elvált státusza miatt, mivel országa társadalma nem nyújt védelmet az elvált asszonyoknak.
Azita nincs tisztában a bonyolult jogi kérdésekkel, a nemi alapon megvalósuló üldöztetésről folyó vitákkal, a menekültstátusz meghatározásával. Semmi mást nem akar, csak magát biztonságban érezni, és ha lehet, akkor eljutni Finnországba a testvéreihez.
Írta: Melita SunjicBudapest
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
