Hiába esik meredeken az Európába érkező menedékkérők száma, közülük egyre többen lelik halálukat a Földközi-tengeri átkelés közben, úton a remélt biztonság felé.
Az Aquarius mentőhajó korábbi menedékkérő és bevándorló utasai 2018 júniusában partra szállnak a spanyolországi Valenciában az olasz parti őrség Dattilo nevű hajójáról © UNHCR
Már három éve, hogy a 3 éves szíriai kisfiúnak, Alan Kurdinak a török tengerparton fekvő élettelen kis testéről készült fotók megrendítették az egész világot, ennek ellenére – miként az az ENSZ Menekültügyi Szervezete, az UNHCR legfrissebb jelentéséből kiderül – a földközi-tengeri átkelés azóta csak még több áldozatot követel.
Az UNHCR legújabb Desperate Journeys című jelentéséből kitűnik, hogy csak az idei esztendő eddigi első hét hónapjában több mint 1600 ember vesztette életét vagy tűnt el nyomtalanul az Európába tartó tengeri átkelés közben.
Ezzel együtt a jelentés arra is rávilágít, hogy míg az Európába érkezők összlétszáma számottevően csökkent, a halálozási arány meredeken emelkedett, különösen azok körében, akik a Földközi-tengeren keresztül próbáltak célba érni. A Földközi-tenger középső részén 2018 januárja és júliusa között minden 18 Európába megérkező emberre jutott egy, aki odaveszett, míg 2017 azonos időszakában ez az arány még 42 partot érő és egy halott vagy eltűnt személy volt.
„Ez a jelentés újfent megerősíti, hogy a Földközi-tenger a világ egyik legvégzetesebb tengeri átkelési útvonala” – mondat Pascale Moreau, az UNHCR Európai Irodájának igazgatója. – „Amikor az Európába érkező emberek száma zuhan, többé nem az a kérdés, vajon Európa képes-e megbirkózni a számokkal, hanem az, vajon Európa képes-e emberséget tanúsítani és megmenteni az életeket.”
Az elmúlt hónapokban az UNHCR az ENSZ Migrációs Szervezetével, az IOM-mel karöltve sürgette Európát, hogy álljon elő kiszámítható régiós szintű megközelítéssel, hogyan akarja megoldani a Földközi-tengeren bajba került emberek kimentését és partra szállítását.
Az UNHCR arra is felszólította Európát, hogy bővítse a kontinensre jutás biztonságos és törvényes lehetőségeit a menekültek számára, egyebek között az áttelepítési helyek számának növelésével, valamint a családegyesítés előtt álló akadályok lebontásával – miáltal alternatívákat kínálhatnának az életveszélyes utazásokkal szemben.
A jelentés szól arról is, milyen kockázatokkal néznek szembe a menekültek az Európába tartó vagy azon belüli szárazföldi utazás során. A Desperate Journeys kitér azokra az intézkedésekre, amelyekkel az egyes országok akadályozzák, hogy a menekültek és a bevándorlók a területükre lépjenek, és sürgeti az érintett államokat, hogy a nemzetközi oltalmat kérők számára biztosítsák az egyszerű és azonnali hozzáférést a menekültügyi eljáráshoz. Egyben arra is felszólítja az államokat, hogy erősítsék meg a szüleik és más felnőtt kísérők nélkül egyedül úton lévő menedékkérő gyermekek védelmét célzó mechanizmusokat.
Khaled Hosseininek, a világszerte ismert írónak, egyben az UNHCR jószolgálati nagykövetének, aki a hazáját, Afganisztánt a háta mögött hagyva maga is menekült volt egykor, a napokban jelent meg a legújabb illusztrált kötete, a véletlenek egybeesésének köszönhetően éppen Alan Kurdi halálának harmadik évfordulójára. A könyv címe Sea Prayer, azaz Tengeri ima, és a szerző annak a sok ezer menekültnek állít vele emléket, akik szerte a világon az életüket vesztették, miközben a háborúk, az erőszak és az üldöztetés elől biztonságot kerestek.
„Amikor megláttam azokat a letaglózó képeket Alan Kurdi holttestéről, a szívem darabokra tört” – mondta Hosseini. – „Ám hiába, alig három év elteltével, és annak ellenére, hogy azóta további ezrek vesztették életüket a tengeren, a kollektív emlékezetünk és a sürgetés, hogy változtassunk a helyzeten, minden jel szerint újra eltompult.”
Hosseini 2018 júniusában és júliusában járt Libanonban, és járt Olaszországban, és látta, milyen szörnyű hatással volt a családokra az, hogy elveszítették a hozzátartozóikat, miközben Európába igyekeztek eljutni.
„Szicíliában felkerestem egy elhagyatott, rendezetlen temetőt, amely tele volt emberek jelöletlen sírhantjaival – köztük számos gyermekével –, olyanokéval, akik, akárcsak Alan Kurdi, útközben vesztek a mélybe az elmúlt három évben” – mondta Hosseini. – „Ezeket az embereket ma egytől egyig csupán egy szám jelöli, egy kód a sírjuk fölött, csakhogy ők mindannyian férfiak, asszonyok és gyerekek voltak, akik mertek álmodni egy ragyogóbb jövőről. Három évvel Alan halála után legfőbb ideje, hogy összefogjunk és sokkal többet tegyünk azért, hogy megelőzzük a jövőbeli tragédiákat, és legfőbb ideje, hogy a barátaink, a családunk, a közösségeink és a kormányaink értésére adjuk: mi a menekültekkel vagyunk.”
A Desperate Journeys jelentés itt olvasható (angolul): http://www.unhcr.org/desperatejourneys
Fontos számok:
A Földközi-tenger középső részén át vezető útvonal mentén 2018-ban eddig tíz olyan hajókatasztrófa történt, amelyben 50 vagy annál is több ember vesztette életét – ebből hét június óta. Az érintett hajók többsége Líbiából indult útnak.
Az Észak-Afrika és Spanyolország közötti útvonalon az idén már több mint 300 embernek veszett a mélybe, ami szembetűnő növekedés 2017-hez képest, hiszen ez a szám itt tavaly az év egészében volt 200 fő.
Ez év áprilisában, amikor több mint 1200 ember érte el Spanyolországot a tengeren, egészen drámai volt ez az adat: minden 14 partot érő emberre jutott egy halott.
Mindeközben Európa szárazföldi útjain, illetve Európa határainál már több mint 78 menekült és bevándorló vesztette életét, szemben az előző év azonos időszakában regisztrált 45 halálesettel.
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
