2013-06-13
BUDAPEST, 2013. június 13. (UNHCR) – Mohamed Husszein Ali akkor talált Bulgáriában menedéket, amikor közel három évvel ezelőtt arra kényszerült, hogy elmeneküljön Irakból.
Egy évvel az után, hogy odaérkezett, már Szófiában fogadhatta a feleségét és a gyermekeit, és a család újra elkezdhette együtt felépíteni az életét.
Még 2010-ben Ali néhány fanatikus vallási csoport célkeresztjébe került, pusztán azért, mert egy, Fallujah város körzetében működő külföldi cégnek dolgozott. Ali átlátta, hogy az otthona nem biztonságos többé.
A volt történelemtanár elkezdte bújni az internetet, hogy találjon egy olyan országot, amely kész lehet befogadni őt, később pedig a családját is. Online csevegőfórumokon értesült arról, hogy Bulgáriában a régió többi országával összehasonlítva mind a törvényi háttér, mind pedig a mindennapi gyakorlat mennyire kedvező a család-újraegyesítés szempontjából.
Az általa begyűjtött információ egybecseng az UNHCR „Hozzáférés a Család-újraegyesítési Eljáráshoz” című 2012-es jelentésének megállapításaival. A dokumentum dícséri Szófiát, amiért mind a menekülteknek, mind a nemzetközi oltalmazotti státust elnyert emereknek megengedi, hogy kérelmezzék a család-újraegyesítést, méghozzá közvetlenül Bulgáriában, illetve azért a módért is, ahogyan a hatóságok a kérelmeket kezelik.
„Úgy gondoltam, Bulgária a legjobb ország, ahova menekülhetek, hiszen ha máshová megyek, esetleg nem láthatom viszont a gyermekeimet” – mondja Ali három hálószobás lakásában, amelynek ablakából egész Szófiára rálátni, körülötte pedig ott az egész családja, amelynek tagjai ugyanazt a humanitárius státust kapták meg, mint ő, amikor 2012 novermberében az országba érkeztek.
Az iraki férfi 2010-ben nehéz szívvel hagyta el a hazáját, de nagy reményekkel, hogy hamarosan újra együtt lesz a feleségével és a két, akkor három, illetve négy éves gyermekükkel.
Ali először Törökországba utazott, majd 2010 októberében embercsempészek segítségével elérte a bolgár határt Edirnénél, ahol feladta magát a bolgár határőröknek.
Miután 2011. június 30-án megkapta a humanitárius státust, egy hónappal később beadta a család-újraegyesítési kérelmét a Menekültek Állami Ügynökségéhez.
Ali mintegy egy hónap elteltével kedvező választ kapott az ügynökségtől.
Ám amikor már éppen úgy tűnt, hogy az újraegyesítés bármikor megtörténhet, egy újabb konfliktus rengette meg Ali és családja életét.
Az eszkalálódó szíriai belháború miatt leállt a vízumok kiadása Bulgária damaszkuszi nagykövetségén, és az egész folyamat hónapokra megrekedt, míg az akta át nem került Bulgária isztambuli konzulátusára.
A rokonok pénzügyi támogatásával a férj és a feleség a kettészakítottság nehéz időszakában többször is találkozhattak Isztambulban.
Ali nem tagadja, hogy nagyon szenvedett az alatt a hosszú idő alatt, amíg távol volt azoktól, akiket a legjobban szeret.
„Minden percem a várakozásról szólt… Nem tudtam aludni, folyton rájuk gondoltam.”
A késedelem ellenére – amit olyan körülmények okoztak, amelyeket egyik fél sem tudott befolyásolni – Ali áldja mindazokat, akik segítettek a családjának, hogy ismét együtt lehessenek, a menekült központ dolgozóitól a menekült ügynökség ügyintézőin át egészen az isztambuli konzulátus embereiig.
„Nagyon jól működött a kommunikáció a hivatalos emberekkel – sokat segítettek nekem… Csak a legjobbakat tudom kívánni mindegyiküknek” – mondja Ali.
Az UNHCR jelentése szerint azért gördülékenyebbek az eljárások Bulgáriában, mert a hatóságok hajlandóak e-mailek útján kommunikálva előrevinni az ügyeket, ami nem csupán a hivatalos eredeti dokumentumok kezelésének szokásos problémáit küszöböli ki, hanem az általában a kérelmezőket terhelő költségeket is csökkenti.
„Nagyjából 7 ezer dollárt költöttem el arra, hogy újra együtt lehessek a családommal” – mondja Ali.
„De a számomra ez a pénz semmi, hiszen ez volt az álmom… hogy ide hozzam őket.”
A felesége hét hónappal ezelőtt, immár Bulgáriában megszülte harmadik gyermeküket, egy kislányt, a másik két gyerek pedig iskolába jár.
„Nagyon boldog vagyok, hogy van egy újszülött kisbabánk, nekem a gyermekeim jelentenek mindent.”
Andreea Anca/UNHCR
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
