2013-06-13
BUDAPEST, 2013. június 13. (UNHCR) – A műszakja végén Biruk Nahom* kedvesen mosolyogva búcsúzik el a kollégáitól, mit sem mutatva abból a fájdalomból, ami benne él.
„Az élet semmit sem ér, ha nincs itt velem a családom” – mondja a 45 éves férfi, aki a feleségét és a lányát Etiópiában hagyta, amikor közel hét évvel ezelőtt Magyarországra jött. Akkor még úgy volt, hogy csak egy rövid időre utazik el tanulni. Rövidesen azonban a hazájában a hatóságok célkeresztjébe került, miután fény derült rá, hogy kapcsolatban áll az ellenzékkel, és így menedékjogot kért.
Nahom ma egy Budapest szélén működő kábeltévé-társaságnál dolgozik teljes állásban, a megrendelt árukat csomagolja, és minden fillért, amit csak félre tud tenni, hazaküld a családjának, akik rettentően hiányoznak neki.
Az etióp férfi, amint 2006-ban megkapta Magyarországon a menekült státust, nem sokkal utána munkát is kapott és adót fizetett.
Azóta próbálja Magyarországra maga után hozni a feleségét és a ma már 12 éves lányát, egyelőre mindhiába.
Az évek, amelyek során kudarccal zárult minden egyes kísérlete, hogy újraegyesítse a családját, érzelmileg megviselték Nahomot.
Könnyek csillognak a szemében, amikor a családjára gondol. „Nagyon nehéz a várakozás. De a feleségem erős lelkű asszony – kevés asszony várna hét évet a férjére” – mondja gyengédséggel a hangjában.
Nahom azt mondja, hogy miután megkapta a menekült státust, a családja hat hónapon belül elküdlte Etiópiából postán az első családegyesítési kérelmét Magyarország kenyai konzulátusára. Ám az minden jel szerint soha nem érkezett meg a címzetthez. Időközben pedig letelt az első hat hónap, amelyen belül a beadott családegyesítési kérelmeket kedvezőbb feltételekkel bírálják el.
Ez a hat hónap kulcsfontosságú a menekültek számára, mert ezen az időszakon belül nem kell igazolniuk, hogy képesek eltartani a családjukat.
Amint viszont menekült státus odaítélésétől számított hat hónap letelik, mindazoknak a menekülteknek, akik Magyarországra akarják hozni a családjukat, igazolniuk kell, hogy képesek fedezni a családjuk egészségbiztosítását, lakhatását és az egyéb megélhetési költségeket – hatalmas kihívás ez azoknak, akik ilyenkor még maguk is csak küszködnek, hogy megvessék a lábukat egy új országban.
Nahom családja beadta az új kérelmét, ám azt már ezekkel a szigorúbb feltételekkel bírálják el.
A felesége és a lánya annyira elszántan akarják az újraegyesítést, hogy Kenya fővárosába, Nairobiba költöztek, mert az az Etiópiához legközelebb eső olyan hely, ahol van magyar konzulátus. Így a család már meg tudott felelni a magyar törvényi előírásoknak, amelyek arról szólnak, hogy személyesen kell beadni a családegyesítési kérelmet a tartózkodási országbeli magyar konzulátuson vagy nagykövetségen.
Miután Magyarországnak jobbára nincs hivatalos képviselete a belviszályok sújtotta országokban, a menekültek családjának – azaz a leggyakrabban asszonyoknak, gyerekeknek és idős embereknek – nincs más választásuk, mint nekivágni a drága és olykor veszélyes útnak valamely szomszédos ország felé.
Az UNHCR „Hozzáférés a Család-újraegyesítési Eljáráshoz” című 2012-es jelentése szerint jócskán csökkenthetőek lennének a családokat terhelő utazási és egyéb költségek, ha a család-újraegyesítési kérelmeket a menedéket adó országokban fogadnák be, nem pedig azok külföldi konzulátusain.
A bevándorlási hatóságok visszadobták Nahom családjának a kérelmét, mert az ő szerény összegű jövedelme nem érte azt a szintet, ami egy, a Központi Statisztikai Hivatal szerinti minimális életszínvonal biztosításához elegendő lenne.
Mindeközben Nahom számos új és igaz barátra tett szert. Korábbi főnöke, aki felfigyelt rá, hogy a beosztottját mennyire megviseli a családja távolléte, felajánlotta a segítéségét az újabb kérelemnél: vállalta, hogy biztosítja a család megélhetését, attól a perctől, amint Magyarországra érkeznek.
Ám ez a beadvány is elbukott, hiába fellebbezett ugyanis Nahom ügyvédje többször is, a törvény betűje értelmében csak egy családtag vállalhat felelősséget azért, hogy eltartja a családját.
„Ez azt jelenti, hogy neki kell megfelelően magas jövedelemmel és/vagy jókora megtakarítással rendelkeznie” – mondja Győző Gábor, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki segített a menekült férfinek beadni az ismételt család-újraegyesítési kérelmeket.
„Vagy meg kell győznie a bevándorlási hivatalt, hogy legyen lágyszívűbb” – teszi hozzá.
Nahom úgy véli, a hatóságok elvárásai túl magasak. Hiába van új, jobban fizetú állása, még így sem képes elérni a megkívánt szintet.
„Azt mondták, túl kicsi a jövedelmem. Jelenleg havi 100 ezer forintot keresek, de azt mondták, 180 ezret kellene – ki keres ma ennyit Magyarországon?”
A könnyeivel küszködve Nahom azt mondja, a templomban, ahova rendszeresen ellátogat, illetve a családjával folytatott heti egyszeri Skype-beszélgetésekben igyekszik megnyugvást találni.
„A kislányom mindössze öt éves volt, amikor eljöttem otthonról. Néha nehéz látnom őt a Skype-on, ezért inkább csak hallgatom a hangját a telefonban.”
Az UNHCR évek óta kéri az euróapi kormányoktól, hogy könnyítsék meg, hogy a menekültek újraegyesülhessenek a családjukkal.
Nahom esetében az ENSZ menekültügyi szervezete arra kérte Magyarországot, vizsgálja felül a döntését, és vessen véget a család vég nélküli szenvedéseinek.
„Az integráció vagy általában a menekültek védelme üres szavak, ha valaki nem lehet együtt a családjával abban az országban, ahol menedéket kapott” – mondja Ambrus Ágnes, az UNHCR Magyarországi Irodájának vezetője.
„A család a társadalom építőköve, és a menekülteknek – akik már olyan sok szörnyűségen mentek keresztül – szükségük van arra, hogy a családjuk velük legyen, hogy újraépíthessék az életüket.”
Andreea Anca, Budapest
*A nevet az érintett érdekében megváltoztattuk.
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
