BUDAPEST, 2014. december 16. (UNHCR) – Yasser és Abeer Szíriából menekültek Magyarországra, és ma egy budapesti belvárosi lakásban élnek. A körülményeik szerények, ők mégis elszántan és energiával teli dolgoznak azért, hogy újra összerakják kettétört életüket, miközben nap mint nap tettekkel mondanak köszönetet az őket befogadó országnak. Ollók, fésűk, hajcsavarók és […]
BUDAPEST, 2014. december 16. (UNHCR) – Yasser és Abeer Szíriából menekültek Magyarországra, és ma egy budapesti belvárosi lakásban élnek. A körülményeik szerények, ők mégis elszántan és energiával teli dolgoznak azért, hogy újra összerakják kettétört életüket, miközben nap mint nap tettekkel mondanak köszönetet az őket befogadó országnak.
Ollók, fésűk, hajcsavarók és egy hajszárító hever a házaspár előtt az asztalon az apró belvárosi lakásban. Egy profi fodrász szerszámai, hiszen ez az a szakma, amelybe Yasser belevágott, miután a házaspár megérkezett Magyarországra. Yasser reméli, hogy egy nap megnyithatja majd a saját szépségszalonját, ahol kozmetikus felségével együtt fogadnák és szolgálnák ki a vendégeket.
Egyelőre azonban Yasser sokkal inkább arra használja frissen megszerzett szaktudását, hogy ingyen vágja a környékén élő szegény emberek haját, hogy így viszonozza valamelyest az őt befogadó ország nagylelkűségét. „Ez a legkevesebb, amit megtehetek. Magyarországon új otthonra találtunk, amiért nagyon hálás vagyok. Ez egy szegény ország, mégis segít a menekülteknek” – magyarázza döntését a szíriai férfi.
A találkozásunk előtti héten Yasser négy környékbelinek vágta le ingyen a haját. Mindez azonban nem csupán nem csupán azért fontos neki, hogy viszonozza, amit ő és a felsége kaptak az új hazájuktól, hanem azért is, mert ezzel az új rituáléval erősíti a lelki békéjét. „Az élet sokkal könnyebb, amikor gondoskodhatunk másokról” – mondja.
Ezt a bölcsességet nem adták olcsón. Yasser a szíriai válság kirobbanásakor, 2011 márciusában gyógyszer-nagykereskedőként dolgozott Damaszkuszban, férj volt és két kislány édesapja. Békés életébe azonban egyik napról a másikra berobbant az erőszak. Szemtanúja volt, ahogyan a szomszédaival gépfegyvergolyók végeznek a nyílt utcán, majd egy repesz őt is megsebesítette a karján, miközben éppen másokon próbált segíteni. Tarthatatlanná vált a családjával a helyzetük.
Yasser úgy döntött, elhagyják Szíriát. Elsőként ő indult útnak. Európába akart eljutni, és végül Magyarországon kötött ki a Vámosszabadi befogadó állomáson, ahol, akármilyen szerények voltak is a körülmények, nyomban biztonságban érezte magát. Kialakított egy kis veteményest, amelybe épített egy apró sziklakertet. A kövekből a Magyarország szót írta az ágyások közé, így tisztelegve az ország előtt, amely menedéket adott neki.
Nem sokkal később megkapta a menekült státust, majd a Magyar Helsinki Bizottság emberi jogi civil szervezet segítségével elindította a folyamatot, hogy maga után hozza a családját is. Végül tíz gyötrelmesen hosszú hónappal az után, hogy elhagyta a háborúba süllyedő hazáját, egy nap megcsörrent a telefonja, és a vonal túlsó végén Somogyvári Zoltán volt, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa, aki közölte vele a hírt: a felesége és a lányai úton voltak Magyarország felé.
„Amikor megtudtam a jó hírt, csak azt tudtam ismételgetni Zoltánnak újra és újra, hogy köszönöm” – emlékszik vissza Yasser. Somogyvári Zoltán elismeri, Yasser és a családja újraegyesítése ritka sikertörténet. „Ezek a procedúrák általában fájdalmasan hosszúak, és nem is minden esetben végződnek happy enddel.”
A Magyar Helsinki Bizottság szerint Magyarországon évente 60–80 családegyesítési kérelem érkezik a hatóságokhoz, Európa-szerte pedig ezrekben mérhető ezeknek a beadványoknak a száma. A kérelmek többségét a hatóságok nem hagyják jóvá. Miként arra a Menekültek és Száműzöttek Európai Tanácsának (European Council on Refugees and Exiles – ECRE) és a Nemzetközi Vöröskereszt európai irodájának egy friss jelentése rámutat, a családjukkal újra együtt lenni akaró menekültek az Európai Unióban igen sok esetben szembesülnek túlburjánzó bürokráciával.
A háborúk vagy fegyveres konfliktusok elől menekülő családok tagjai gyakran elszakadnak egymástól. Ez rettenetes hatással lehet a lelkiállapotukra, és megnehezítheti, hogy képesek legyenek újrakezdeni az életüket. Az UNHCR-nek meggyőződése, hogy a családegyesítési eljárásoknak garantálniuk kellene, hogy tiszteletben tartsák a menekültek jogát arra, hogy együtt lehessenek a családjukkal, hiszen ez az európai jog egyik alapvetése.
Yasser és Abeer számára nehéz volt az egymás nélkül töltött idő. Az a 10 hónap, amíg Abeer Damaszkuszban egyedül volt a gyerekekkel, miközben Yasser külföldön próbált menedéket találni a számukra, különösen keserves volt. „Egy lerombolt városban éltem két kicsivel, akikről gondoskodnom kellett. Hogy enni tudjak adni nekik, eladtam mindenünket, és közben kezdtem elveszteni minden reményt” – mondja Abeer.
Yasser nagyon aggódik továbbra is Szíriában lévő édeanyjáért és a fivéreiért. A magyar hatóságok nemrég elutasították a kérelmét, hogy őket is Magyarországra hozhassa. Fellebbezett a döntés ellen.
Yassernek és a családjának szerencséje volt, most pedig keményen dolgoznak, hogy újrakezdjék az életüket. A lányaik, a 6 éves Ruaa és a 7 éves Yara iskolába járnak, míg Yasser csiszolgatja fodrásztudását, hogy a feleségével együtt dolgozhasson. „Mostantól mindent együtt fogunk csinálni” – mondja Abeer.
Akármennyire bizakodó is Yasser, a család előtt még komoly kihívások állnak. A lányaikat a szíriai háború traumatikus emlékei kínozzák. A család megélhetését pedig a magyar állam pénzügyi támogatása biztosítja, illetve felélik a megtakarításaikat, és a barátaik segítik őket kölcsönökkel. Yasser azonban eltökélt, hogy egy nap beindítja a családi vállalkozásukat. „Meg akarjuk nyitni a saját szépségszalonunkat, hogy ne függjünk senki mástól.”
Linder Bálint, Budapest
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
