2015-03-14
GENF, 2015. március 14. (UNHCR) – Ötödik évébe lép a hétvégén a szíriai háború, és az ENSZ menekültügyi szervezete az évfordulón arra figyelmeztette a világot, hogy mind a Szíriával szomszédos országokban élő sok milliónyi menekültnek, mind azoknak a millióknak, akik az otthonukat elhagyva, de az országon belül maradva kerestek menedéket, folyamatosan romlanak az életkörülményeik. S ha nem érkezik a mainál több nemzetközi segítség, még borúsabb jövő vár rájuk.
„Egyelőre semmi jele, hogy közelednénk a konfliktus politikai megoldásához, így a Törökországban, Libanonban, Jordániában, Irakban és Egyiptomban élő mintegy 3,9 millió szíriai menekült nem reménykedhet abban, hogy belátható időn belül hazatérhet, miközben arra is vajmi kevés az esély, hogy idegenbe szakadva új életet tudnak kezdeni” – szögezte le egy, a héten Genfben kiadott UNHCR-sajtóközlemény.
A dokumentum egyúttal megállapította, hogy míg egy évvel ezelőtt a Libanonba menekült szíriaiak egyharmada élt nem biztonságos otthonokban, ma ez arány már több mint 50 százalék, aminek következtében folyamatos kihívás gondoskodni a testi épségükről és a fűtésükről. Egy 40 ezer szíriai család bevonásával Jordánia városi övezeteiben elvégzett felmérés azt mutatta ki, hogy az érintett családok kétharmada az abszolút szegénységi küszöb alatt tengődött.
António Guterres, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa ismételten felhívta a figyelmet, hogy sokkal-sokkal többre van szükség ahhoz, hogy a szíriaiakat sikerüljön kiemelni a rémálommal felérő szenvedéseikből. „A számkivetetten töltött évek során a menekültek megtakarításai rég elolvadtak, és egyre többen kényszerülnek közülük arra, hogy a túlélés érdekében kolduljanak, eladják a testüket vagy dolgozni küldjék a gyermekeiket. Egykori középosztálybeli családok ma alig tudják fenntartani magukat az utcán élve. Egy apa nemrégen úgy fogalmazott, hogy a menekültek élete olyan, mintha homokcsapdába kerültek volna – minden mozdulattal csak még mélyebbre süllyednek” – mondta a főbiztos.
„Napjaink eme legszörnyűbb humanitárius válságára a világnak azzal kellene válaszolnia, hogy egy emberként összefogva nyújt támogatást a rászorulóknak, e helyett a segítség egyre szerényebb mértékű. A humanitárius felhívásokra rendszeresen a szükségesnél kevesebb pénz folyik be, aminek következtében egyszerűen nem áll rendelkezésre sem elegendő segély, hogy fedezze a kolosszális szükségleteket, sem elegendő fejlesztési támogatás a temérdek menekült ellátásának terhe alatt egyre inkább rogyadozó befogadó országok megsegítésére” – tette hozzá Guterres.
A főbiztos rámutatott, hogy miután az elmúlt négy évben tömegesen áramlottak a szíriai menekültek Törökországba, az mára a világ legtöbb menekültet befogadó országává lépett elő, és több mint 6 milliárd dollárt költött közvetlenül a menekültek ellátására.
Ugyanakkor az egyre növekvő biztonsági kockázatok és az elégtelen nemzetközi támogatás hatására az elmúlt hónapokban Szíria nem egy szomszédja tett lépéseket a menekültáradat megfékezésére az új határőrizeti szabályok életbe léptetésétől odáig, hogy az eddigieknél komolyabb terhet jelentő és bonyolultabb követelményeket támasztanak a menekültekkel szemben, amikor azok a tartózkodási engedélyüket akarják meghosszabbítani.
Egyre több szíriai veszíti el a reményt. Ezrek és ezrek próbálnak meg továbbutazni Európába, vállalva a gyakran végzetes szárazföldi vagy tengeri veszélyeit, és minden megtakarított pénzüket odaadva az embercsempészeknek. Sokuknak nem sikerül. Akiknek igen, azok pedig napról napra erősödő idegenellenességgel találják szembe magukat, ahogyan a nemzetközi méretekben fokozódó félelem légkörében a menekülteket mind többen kapcsolják össze a közbiztonsági kockázatokkal” – mutatott rá az UNHCR közleménye.
„A menekülteket teszik meg bűnbaknak számtalan problémáért a terrorizmustól a gazdasági nehézségekig és minden egyéb olyan pusztán feltételezett fenyegetésig, amely a befogadó országok társadalmának életmódját érinti. Csakhogy nem szabad elfelejtenünk, hogy nem minket fenyegetnek a menekültek, hanem elsősorban ők vannak veszélyben” – hangsúlyozta António Guterres.
A Szírián belüli helyzet rohamosan romlik. Több mint 12 millió embernek van szüksége segítségre a túléléshez. Közülük közel 8 millióan vannak azok, akiket a harcok elűztek az otthonukból, és ma elhagyott épületekben húzzák meg magukat más családokkal osztozva a zsúfolt szobákon. Becslések szerint 4,8 millió szíriai él az országon belül olyan helyeken, amelyeket nehéz megközelíteni, köztük 212 ezren ostromlott körzetekben.
Gyermekek millió szenvednek a lelki traumáktól és betegségektől. A szíriai iskolák egynegyede áll részben vagy teljesen lerombolva, illetve lett belőle menedék azoknak, akik otthon nélkül maradtak. A kórházak több mint fele szintén romokban.
Szírián belül több mint 2,4 millió gyerek nem jár iskolába. Ami pedig a menekülteket illeti, az országon kívül menedékre lelő gyerekek mintegy fele nem részesül semmilyen oktatásban. Libanonban több iskoláskorú menekült gyerek él, mint amekkora az ország teljes állami iskolarendszerének a befogadó kapacitása, és a szíriai gyerekeknek mindössze a 20 százaléka jár iskolába. Hasonlóak a számok Törökországban és Jordániában is a menekülttáborokon kívül élő gyerekek körében.
„Napról napra halványul az esélyünk, hogy tegyünk valamit ezért a potenciálisan elveszett nemzedékért, mielőtt végleg megpecsételődik a sorsa. Ha magukra hagyjuk a menekülteket a reménytelenségben, azáltal csak még nagyobb szenvedésnek, kizsákmányolásnak és veszedelmes visszaéléseknek tesszük ki őket” – figyelmeztetett Guterres.
Ma az UNHCR több szíriairól gondoskodik, mint ahányról bármely más nemzet fiai közül. Ennek ellenére a múlt évben a Szíriát elhagyó menekültek ellátásához szükséges pénznek alig az 54 százalékát sikerült összegyűjteni. A Szírián belül működő humanitárius szervezeteknek még ennél is kevesebbel kellett beérniük.
Decemberben az ENSZ minden idők legnagyobb, 8,4 milliárd dolláros segélyfelhívását hirdette meg. Ha a teljes összeg befolyik, az fedezné a menekültek alapvető szükségleteit, és hozzájárulna ahhoz is, hogy a befogadó országok fejleszthessék az infrastruktúrájukat és a szolgáltatásaikat. Az UNHCR bízik abban, hogy a március 31-én esedékes kuvaiti segélykonferencián jelentős kötelezettség-vállalások születnek majd.
„Ha továbbra is magukra hagyjuk a befogadó országokat, hogy birkózzanak egyedül a helyzettel, az végül súlyosan destabilizálhatja a régiót, aminak a következménye újabb biztonsági fenyegetések lehetnek szerte a világon” – húzta alá António Guterres.
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren
