Az alábbi közleményt Filippo Grandi, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosa adta ki
Alig 12 nap alatt értük el a sokkoló mérföldkövet: kétmillió menekült hagyta el Ukrajnát. A kétmillió menekült több mint fele Lengyelország felé, túlnyomó többségük pedig mindössze öt szomszédos ország valamelyike felé lépte át a határt.
Öt napot töltöttem a régióban – menekültekkel, humanitariánus szervezetek munkatársaival, a válságkezelés helyi résztvevőivel és kormányok képviselőivel találkozva –, és miközben megindítónak találtam a menekültek fogadtatását, aközben mélységesen elszomorított Ukrajna és az ukránok helyzete.
A határokon az emberek elsöprő mértékű kiáramlásának voltam tanúja. Főleg nőkének, gyermekekének, idősekének és mozgássérültekének. Traumatizáltan, láthatóan az erőszak és a mögöttük álló fáradságos út hatása alatt érkeztek. Családok szakadtak szét. És amennyiben a háború nem ér gyors véget, tragikus módon még számos emberre vár ugyanez a sors.
Európa válasza elismerésre méltó. Az EU ideiglenes védelem direktívája biztonságot és lehetőségeket nyújt a menekültek számára, egy esélyt a stabilitásra ebben a kaotikus időszakban.
Lengyelország több mint 1.2 millió menekültet fogadott be. Mind a Lengyel Kormány, mind pedig a helyi közösségek figyelemreméltóan jól szervezetten fogadták őket. Ugyanez mondható el Moldováról és Romániáról, ahova ez elmúlt napokban ellátogattam, és a többi szomszédos országról, amelyek nagyvonalúan nyitva tartják a határiakat.
Ukrajna határain minden országban a helyi közösségek és a humanitariánus dolgozók korábban elképzelhetetlen mértékű szolidaritását és összefogását tapasztaltam: a válságkezelés helyi résztvevői folyamatosan dolgoztak, hegyben álltak az adományok, és a folyamatot a határőrök, a helyi hatóságok és közösségek hatékonyan irányították.
A UNHCR szintén megsokszorozta az erőfeszítéseit, részben a válságkezelés koordinációjával, részben pedig a szakmai és pénzügyi erőforrásainak mozgósításával, amelyek a helyi kormányzatok válságkezelését támogatják mindenek felett a menekülteknek irányuló természetbeni és pénzügyi segítségnyújtáson keresztül. A helyben dolgozó kollégáink számát is megnöveltük, hogy segíteni tudjunk a gyerekeknek és a nőknek, akikért a jelenlegi helyzetben különösen aggódunk.
A fentiekkel együtt elengedhetetlenül fontos, hogy a nemzetközi közösség aktívabban járuljon hozzá a válságkezeléshez mindenek előtt Moldovában. Minden európai államnak továbbra is nagyvonalúnak kell maradnia. Az Európán kívüli országok szintén fontos szerepet játszanak abban, hogy a több millió menekült okozta teher és felelősség megosztható legyen, és minden rászoruló megfelelő segítségben részesülhessen.
A szívélyes fogadtatás mögött elkeseredettség és elképzelhetetlen mértékű szenvedés áll. Azok a menekültek, akik elhagyták Ukrajnát, most biztonságban vannak az erőszaktól, de egyikük sem menekült meg a hatalmas veszteségektől és a traumáktól. A statisztikák mögött kétmillió történetet találunk elválásról, kínokról és veszteségekről.
Ami a menekültek elfogadhatatlan, Ukrajnán belüli, faji alapú megkülönböztetését érintő riportokat illeti, már kapcsolatba léptem a megfelelő hatóságokkal, hiszen a rasszizmus minden formája elítélendő, és minden ember jogosult a megfelelő védelemre. Minden érintett hatóság teljes egyetértését fejezte ki, a legfelsőbb kormányzati szinteken pedig arról biztosítottak, hogy az államok semmilyen módon nem diszkriminálnak az Ukrajnából érkező menekültek között, és senkit sem fognak Ukrajnába visszatoloncolni.
Az Ukrajnából érkező képek sokkolóak. Az emberek úton vannak, vagy amennyire tudnak óvóhelyekre húzódnak a brutális háború elől. A UNHCR és helyi partnerei minden lehetőséget megragadnak a humanitárius segítségnyújtásra, de a hozzáférésünk limitált és veszélyekkel terhelt. A Nemzetközi Vöröskereszttel együttműködve az ENSZ mindent megtesz, hogy biztonságos folyosók nyíljanak az országon belül, de ahhoz, hogy ez megtörténhessen, a fegyvereknek el kell hallgatniuk.
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren