Az 1951. évi Menekültügyi Egyezmény 70 éve menti az otthonukból elűzött emberek életét és nyújt nekik védelmet

Kelet-európai menekültek egy németországi menekülttáborban a második világháború után. Létrejöttekor, 1950-ben, az UNHCR-nek világszerte mintegy 1,25 millió menekültről kellett a mandátuma alapján gondoskodnia. Az otthonukból elűzöttek száma a múlt év végére elérte a 82,4 milliót       © UNHCR

Ma van az 1951. évi Menekültügyi Egyezmény – egy kulcsfontosságú nemzetközi szerződés – megszületésének 70. évfordulója. Az UNHCR, az ENSZ menekültügyi szervezete azt vallja, az, hogy a világ újra elköteleződjön az Egyezmény szelleme és alapelvei mellett, ma sürgetőbb, mint valaha.

„Az Egyezmény továbbra is védelmezi a menekültek jogait szerte a világon” – mondta Filippo grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa.

„Az Egyezménynek hála, emberéletek milliót sikerült megmenteni. Hetven év telt el azóta, hogy megszövegezték, ám ma is ugyanolyan sorsdöntő fontosságú, hogy a nemzetközi közösség megvédelmezze az alapelveit.

A főbiztos ugyanakkor megkongatta a vészharangot a miatt, hogy egyes kormányok az utóbbi időben igyekeznek semmibe venni vagy megkerülni az Egyezmény alapelveit. Ilyen lépések érhetők tetten számos területen a menekültek és menedékkérők kiutasításától és erőszakos visszatérítésétől – legyen szó akár a szárazföldi, akár a tengeri határokról – egészen azokig a javaslatokig, hogy a menekülteket és menedékkérőket szállítsák át erőszakkal harmadik országokba, és ott folytassák le az ügyükben a menekültügyi eljárást, a nélkül, hogy meglennének a védelmüket garantáló megfelelő biztosítékok.

Napra pontosan 70 évvel az után, hogy A menekültek helyzetére vonatkozó egyezményt 1951-ben a világ országai elé bocsátották aláírásra, Filippo Grandi úgy fogalmazott, a megállapodás kulcsfontosságú alkotóeleme a nemzetközi emberi jogi rendszernek, és ugyanolyan érvényes ma, mint akkor volt, amikor megszövegezték és elfogadták.

„Az Egyezmény nyelvezete a menekültek jogainak védelmét illetően egyételmű, és változatlanul alkalmazható napjaink soha nem látott kihívásaira és válsághelyzeteire reagálva” – mondta Filippo Grandi.

Mind az 1951-es Menekültügyi egyezmény, mind pedig az időben jóval közelebbi Globális Megállapodás a Menekültekről nemzetközi együttműködésre szólít fel annak érdekében, hogy sikerüljön megtalálni minden olyan megoldást, amellyel segíteni lehet a menekülteken.

Grandi hangsúlyozta, elengedhetetlen, hogy a nemzetközi közösség továbbra is érvényt szerezzen a menekültvédelem alapelveinek, abban a formában, ahogyan azok az Egyezményben megfogalmazódtak, beleértve azt a jogot, hogy senki, aki üldöztetés elől menekült, nem küldhető vissza olyan helyre, ahol bánthatják vagy veszélyben lehet az élete.

Az UNHCR alig néhány hónappal a Menekültügyi Egyezmény 70. évfordulója előtt ünnepelte saját születésnapját – a szervezet immár hét évtizede teljesíti küldetését, az otthonukból erőszakkal elűzöttek védelmét.

*******

Háttér:

• A második világháború borzalmaiból ocsúdva az ENSZ 1950. december 14-én tette közzé az UNHCR Alapokmányát, meghatározva a szervezet működési alapelveit, illetve felszólítva 26 ország teljhatalmú megbízottjait, hogy üljenek össze Genfben, és véglegesítsék az Egyezmény szövegét, amit azok 1951 júliusában meg is tettek.
• Az UNHCR őrködik az Egyezmény érvényesülése felett, miután a nemzetközi jog azzal az egyedülálló mandátummal ruházta fel a szervezetet, hogy felügyelje annak betartását és működjön együtt az egyes országokkal a menekültek védelme és a hosszú távra szóló megoldások megtalálása érdekében.
• Az 1951. évi Menekültügyi Egyezmény és az 1967. évi Jegyzőkönyv, amely kiszélesítette nemzetközi védelemre jogosultak körét, egyértelműen meghatározzák, kik a menekültek, miként azt is, hogy milyen védelmet és egyéb támogatást, illetve milyen szociális jogokat kell a számukra biztosítani. Ez a két összetartozó nemzetközi egyezmény mindmáig a menekültvédelem két alappillére, amelyek számos regionális megállapodást és jogszabályt hívtak életre, egyebek között az Afrikai Egységszervezet (OAU) 1969-es Menekültügyi Egyezményét Afrikában, az 1984-es Cartagenai Nyilatkozatot Latin-Amerikában, valamint az EU Közös Európai Menekültügyi Rendszerét.
• Az UNHCR felszólítja a világ valamennyi államát, hogy szerezzenek érvényt a nemzetközi menekültjog alapelveinek, beleértve az 1951-es Menekültügyi Egyezményt. Léptessenek életbe olyan jogszabályokat, hozzanak létre olyan intézményeket és valósítsanak meg olyan politikákat, amelyek visszatükrözik az Egyezmény célkitűzéseit. Egyúttal az UNHCR bátorítja azokat az országokat, amelyek még nem aláírói az Egyezménynek, hogy csatlakozzanak ahhoz – ahogyan azt többen meg is teszik, legutóbb 2018-ban Dél-Szudán.
• Az Egyezmény alapelveit 2018 decemberében a világ országai megerősítették a Globális Megállapodás a Menekültekről című dokumentumban, amely egy kiszámíthatóbb és egyenlőbb felelősség-megosztást irányoz elő. Mind az Egyezmény, mind a Megállapodás egyértelművé teszi, hogy fenntartható megoldás a menekültek helyzetének rendezésére nem lehetséges nemzetközi együttműködés nélkül.

Fillipo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa írása a Menekültügyi Egyezmény 70. évfordulójára itt (magyarul).

További részletek az 1951. évi Menekültügyi Egyezményről itt (angolul).

További részletek a Globális Megállapodás a Menekültekről című dokumentumról itt (angolul).

Amennyiben az UNHCR archív anyagait szeretné elérni (angolul), kérjük, kövesse ezt a linket (a Refugees Media oldal használatához regisztrálnia szükséges, a regisztráció ingyenes).

Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren