Számos menekültnek sajnos nincs reális esélye arra, hogy valaha hazatérhet szülőföldjére. Számukra az egyetlen megoldást a beilleszkedés jelenti, vagyis új életet kell kezdeniük a befogadó országban. Az UNHCR értelmezésében a helyi beilleszkedés egy dinamikus, kétirányú és sokrétű folyamat, melynek eredményeképpen a menekült a befogadó társadalom teljes értékű és egyenlő jogokkal […]
©UNHCR/Zsolt Balla
Számos menekültnek sajnos nincs reális esélye arra, hogy valaha hazatérhet szülőföldjére. Számukra az egyetlen megoldást a beilleszkedés jelenti, vagyis új életet kell kezdeniük a befogadó országban.
Az UNHCR értelmezésében a helyi beilleszkedés egy dinamikus, kétirányú és sokrétű folyamat, melynek eredményeképpen a menekült a befogadó társadalom teljes értékű és egyenlő jogokkal és lehetőségekkel rendelkező tagjává válik. Az 1951. évi menekültügyi egyezmény számos szociális, gazdasági és az igazságszolgáltatással kapcsolatos jogot sorol fel a sikeres beilleszkedés feltételeként. E jogok között szerepel többek között a mozgás szabadsága, az oktatáshoz való hozzáférés és a munkaerőpiacra való belépés lehetősége, a szociális támogatáshoz és segítségnyújtáshoz való hozzáférés, a vagyonszerzés lehetősége, valamint az állampolgárság megszerzésének lehetősége.
A legtöbb közép-európai állam sokáig jellemzően tranzitországként tartotta számon magát, ezért nem is fordított jelentős erőforrásokat integrációs rendszerének és politikájának fejlesztésére. Ennek következtében azonban sokan nem kaptak elég támogatást ahhoz, hogy megtanulják az adott ország nyelvét, munkát találjanak vagy lakást béreljenek, illetve szakmai képesítést szerezzenek. Az elmúlt években szerencsére történt előrelépés ebben a tekintetben: javult a menekültek beilleszkedését támogató rendszerek színvonala, és különböző programok és politikák kerültek kidolgozásra.
Az UNHCR kiemelt figyelmet fordít az integráció kérdéskörére a régióban. Annak érdekében, hogy az államokat hatékonyabban segíthesse integrációs politikáik kidolgozásában, a Főbiztosság két átfogó dokumentumot állított össze 2009 áprilisában: az egyik „Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának feljegyzése a menekültek Közép-Európán belüli beilleszkedéséről”, a másik pedig „Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának menetrendje a menekültek Közép-Európán belüli beilleszkedéséhez”. A dokumentumok áttekintést nyújtanak azzal kapcsolatban, hogy mit jelent a beilleszkedés a gyakorlatban, és milyen gyakorlati megoldásokat kell magukban foglalniuk az integrációs politikáknak.
Az UNHCR emellett erőfeszítéseket tesz a kapcsolódó oktatásügyi, egészségügyi, szociális és foglakoztatási törvények és politikák fejlesztése érdekében. Lobbitevékenységet folytat továbbá olyan szolgáltatások kidolgozása érdekében, amelyek elősegítik a menedékkérők későbbi beilleszkedését azáltal, hogy növelik önellátási képességüket és lehetőségeiket. Az UNHCR felhívja a figyelmet arra, hogy a befogadási körülmények nagymértékben befolyásolják a menekültek későbbi beilleszkedési esélyeit. Emellett a Főbiztosság – például precedens értékű esetek bemutatásán keresztül – támogatja a családegyesítő programokat.
A beilleszkedés folyamatában számos szervezet és hatóság játszik szerepet, köztük különböző minisztériumok, önkormányzatok, civil szervezetek, munkaadók, szakszervezetek, iskolák, egészségügyi szolgáltatók, bankok és ingatlantulajdonosok.
A beilleszkedés mértékének értékelése érdekében a Közép-Európai Regionális Képviselet a Bevándorlási Irányelvi Csoporttal közösen kidolgozott egy átfogó Integrációs Értékelő Eszközt. A több mint 200 indikátort magában foglaló eszköz az integráció mértékének és eredményességének értékelését segíti. Az eszköz kísérleti alkalmazására egy 18 hónapos időszakban kerül sor közép-európai országokban és más európai államokban. Az eszköz tervezett célja annak felmérése, hogy az egyes államok milyen mértékben teljesítik az EU menekültek és menedékkérők integrációjára vonatkozó standardjait.
Megosztás Facebookon Megosztás Twitteren